Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

KÖSZÖNTŐK, EMLÉKEZÉSEK - Péter László: Előszó

PÉTER LÁSZLÓ Előszó* 1

953-55 között Bálint Sándort, akitől 1951-ben megvonták a venia legendit, helyettesítettem a szegedi egyetemen: Baróti Dezső dékán megbízásából a magyar szakos hallgatók számára heti 2 órában népköltészetet adtam elő. Erre az képesített, hogy 1947-ben magyar nyelvészetből mint főtárgyból és irodalomból meg néprajzból mint melléktárgyakból doktori címet szereztem, s néhány folklorisztikai tanulmánynyal, cikkel, bírálattal hírt adtam a szakmában magamról. Ifjúi kutatói önérzetemet táplálta, hogy az Ethnographiában 1950-ben Afolkorizmus kérdéséhez címmel megjelent dolgozatomat Gunda Béla kötelező olvasmánnyá jelölte ki a debreceni egyetemen. Tanítványaim közt volt Beck Zoltán, Grezsa Ferenc, Horváth Dezső, Ilia Mihály, Juhász Antal, Krupa András. Azzal áltatom magam, hogy volt némi szerepem a néprajz, népköltészet iránti érdeklődésük fölkeltésében. A rendszerváltozás után rehabilitálva alig melegedtem meg a bölcsészeti karon, amikor 1991-ben mint pályázati bíráló, módom nyílt tenni Bálint Sándor elárvult tanszékének betöltéséért a legalkalmasabb utóddal, Juhász Antallal. Jóleső érzéssel gondolok ma arra, hogy nem csalódtam: Bálint Sándor fele királyságát, a szegedi és a szegedi nagytájat érintő kutatást az elődhöz méltó tudós örökölte. Juhász Antal (*1935) korábban egyetlen munkahelyen dolgozott: a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Egész pályáját Szeged és környéke, Csongrád megye és a Bálint Sándor meghatározta szegedi nagytáj népéletének kutatásával töltötte. Ez a szegedi kirajzásoktól meghatározott nagytáj - éppen Juhász Antal finomítása szerint Szegedtől északra Kiskunhalasig, sőt Bócsáig, Csengődig, Jakabszállásig; délre a Bánságban, Temesközben Lukácsfalváig, Magyarittebéig, Ürményházáig; nyugatra Horgosig; keletre Újkígyósig, Dombegyházig terjed. Juhász Antal legjelentősebb teljesítménye A szegedi táj tanyái (1989) című könyve, valamint terjedelmes fejezete a faföldolgozásról és a kézművesmesterségekről a Magyar néprajz 3. kötetében (1991). Szerkesztette, és jórészt írta a Csongrád megye népművészete (1990) című reprezentatív gyűjteményes kötetet. Sok újat hozott a Szeged története 2. és 3. kötetében (1985, 1991) megjelent történeti néprajzi fejezeteiben, melyek az életmódot, a családok tárgyi ellátottságát, továbbá a mezőgazdaság, a kézművesség és kisipar történetét tárgyalják. Szintén nagy része volt a Csongrád megye építészeti emlékei (2000) című közös munkában, a népi építészet tájunkbeli értékeinek föltárásában. Juhász Antalnak elévülhetetlen érdemei vannak a pusztaszeri szabadtéri múzeum létesítésében. O hozta be történelmi emlékhelyünkre a szegedi és szentesi tanyát, szeged-alsóvárosi parasztházat, makai hagymásházat, csongrádi halászházat, a hódmezővásárhelyi-pusztafeketehalmi olvasókör székházát, a pusztaszer-árpádhalmi tanyai iskola épületét, a hajdani tömörkényi községházát, a szentesi-dónáti szélmal* Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában című, 2004-ben megjelent kötetéhez. (A szerk.) 27