Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Klamár Zoltán: Martonos falu térszerkezetének struktúrái - településfejlődés az írott források és a térképek tükrében
Térképekre vetített településfejlődés a 18. század végétől a 19. század közepéig Öt térképet találtunk a kérdéses időszakra vonatkozólag, ebből négy datált: az első katonai felvétel Martonost bemutató szelvénye 1783-ból, Petkovits Ferenc térképe 1794-ben készült, Bauer Antal atlasza 1805-ös, míg a kataszteri térkép 1856-os állapotokat rögzített. Az ötödik térképet Vedres István 2 8 készítette és bár évszám nem olvasható le róla a 18. századi térképgyűjteményben találtuk. 2 9 Az első katonai felvétel kissé elnagyoltan mutatja magát a falut. A halmazos településszerkezetben a lakóépületek között csak sejteni lehet az utcahálózatot. Ezzel szemben az úthálózatot igen részletesen feltűnteti a térkép, amiből jól látszik, hogy a falumag előtt egy út vezet északkeleti irányban a Tisza folyóhoz, három út pedig a falumag előtt találkozik, és eggyé válva vezet be a településre. A délkeleti Magyarkanizsa és Zenta irányába, a nyugati Szabadkára, az északnyugati pedig Horgoson át Szegedre vezet. Még egy utat jelöl a térkép, amelyik a martonosi szőlőkön át északnyugati irányban a Gulyás halomnál éri el a Horgos - szegedi utat. A 18. század végének úthálózata - tekintettel arra, hogy a falu állandóan lakott volt - nyilvánvalóan korábban kialakult, a földrajzi adottságoknak megfelelő szempontok alapján, a gyakorlati használhatóságot érvényesítő hagyományokon. A térképszelvény azt is jól mutatja, hogy a falu a folyó fölé magasodó szárazulaton ült meg, északon érintve azt. Petkovits Ferenc 1794-es térképével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Martonos telepet - Colonia Martonos - igen elnagyoltan ábrázolja. Nehezen hihető ugyanis, hogy az ekkor már több mint ezer lakosú faluban mindössze 12 lakóház állt volna csupán. A faluból egyetlen északnyugati irányú kivezető utat jelöl, ami a Gulyás halom mellett vezet Szegedre. A térkép szerint északon egy meder, keleten pedig a Tisza határolja a telepet. Északról, már Csongrád megyében három tó is van a közelben: Lacus Láda, Lacus Arcsa és Lacus Lapistye. Ezeket a vizeket a Krivi Vok alias Görbe Fok köti össze és a fent említett mederrel párhuzamosan, egy torkolattal kapcsolódik a Tiszához. Időrendben Vedres István térképe az első részletes, házhelyeket és utcavonalat bemutató, sajnos nincs rajta évszám megjelölés. Az utólagos kormeghatározáshoz támpontot ad a térkép felirata: „A Tisza melletti kerületben lévő privilegint koronális Martonos házhellyeinek rajzolattya." Mivel a korábbi kamarai kerület 3 státusát - a munkácsi uradalom cseréje miatt - 1791-ben változtatták korona kerületté, 3 1 ezért a térkép nem lehet korábbi. Egy újabb támpontot képez a kormeghatározásban, hogy a faluban egy templomot jelöl, a halmazos településszerkezetben, míg az új telep keleti sarkán egy kereszt jelöli a paplak fundusát, mellette pedig a vert falú templomot mutatja, ami a későbbi barokk templomtól nyugatra a paplak mai telkén állt. A térképen látható új falurészben, 50 telken álló egy-egy lakóházban az 1769 és 1783 között betele2 S Verdes István (1765 - 1830) Pesten 1786-ban szerzett mérnöki oklevelet és szeged főmérnöke volt. Magyar Nagylexikon, 2004. 298. 2 9 MOLS 11-246 3 0 A Tisza menti kiváltságos kamarai kerületet 1751-ben hozta létre Mária Terézia. Rokay P. 1995. 329. 3 1 „Időközben történt, hogy a munkácsi uradalom a gróf Schönborn családnak visszaadatott, s a helyett ezen tiszai koronái kerület a kincstártól elvétetvén, kárpótlásul a koronának átcseréltetett. - mely cselekvény az 1791. évi 7. t. cz. által érvényesíttetik." Dudás E. 1868. 11. 211
