Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - D. Beszédes Valéria: Volt egyszer egy Vermes-föld

ha saját országukba költöznek. A húszas évek elején egész népvándorlás volt ezen a vidéken. A magyar népesség ellensúlyozására a nagykiterjedésű határú városokban, a földreform alá esett nagybirtokok területén új településeket alapítottak. Városunkban maga a város volt a legnagyobb birtokos, emiatt Bajmok közelében két új falut létesíttek: Misicevot, Ratat, Csantavér mellett pedig Visnjevacot, Dusanovót. A várostól délre Kisbelgrádot. Ezekben a falvakban a szoloniki önkéntesek kaptak házat és földet. A deszki szerb családok azonban nem ajándékba kapták a birtokaikat. Sajnos Stevanov Duricával nem beszélhettem, mert 1991-ben meghalt. Viszont őriz a család egy újvidéki rádió riporterei által készített felvételt. A szállási élet szépségei mellett, fontosnak tartotta elmondani, hogy az ő családjuk optáns volt, legálisan kerültek Sebesicsre. Amennyi földjük volt Deszken, annyit kaptak Szabadkán is. Deszken is tanyán éltek. Az optánsokról a szabadkai Történelmi Levéltárban kevés anyagot őriznek. A kérdéskör iratait részben az újvidéki, részben pedig a belgrádi levéltárban őrzik, mert az áttelepülők ügyét a külügyminisztérium intézte. Darinka Rus ugyan már Szabadkán született, ő mesélte, hogy az áttelepülök svájci útlevéllel érkeztek a városba, később kapták meg szülei az állampolgárságot. Egy külügyminisztériumi leiratban találtam rá a sebesicsi optánsok névsorára. Ebből, valamint Milka Stevanov visszaemlékezéséből tudtuk rekonstruálni, kik cserélték el deszki vagyonukat Vermes Gyulával. A Stevanov, a Rus, a Tucakov, az Adamov. a Vla§ic család költözött át Szabadkára. A legidősebb egy özvegyasszony volt, aki 1846-ban született, Desanka Radovanov volt a neve. Rá adatközlők már nem emlékeztek. Valószínű ő nem a Vermes-földeken talált új otthonra, hanem a városban Szabadkán. A szűkszavú iratból arra következtetünk, hogy a nagy utazásra nemcsak a fiatalabbak vállalkoztak, hanem az idősebbek is, Slavko Stevanov 1885-ben, Nenad Stevanov 1867-ben, Cira Tucakov 1884-ben, Slobodan Rus 1889-ben született. A deszkiek a módosabb gazdák közé tartoztak, 30-60 lánc földet cseréltek el a szabadkai birtokért. Darinka Rus szerint Vermes Gyula Deszken dupla annyi földet kapott, ugyanis az itteni földek aranykorona értéke magasabb volt. A huszonhatban idetelepülőkkel sajnos már nem beszélgethettem, de az egyikük feleségével, az 1922-ben született Milka Stevanovval, és az 1930-as születésű Darinka Russal igen, akik férjük illetve szüleik elmondásából hitelesen fel tudták idézni, hogyan is kezdték meg az életet új hazájukban. A deszki optáns családok nyomban a sebesityi pusztába költöztek, azokba a házakba. ahol korábban a Vermes-földek árendásai laktak. Szegényesek voltak ezek a tanyák a deszki otthonukhoz viszonyítva. Ennek ellenére mégsem az új tanyaház építéséhez kezdek, hanem előbb a gazdasági épületeket építették fel: az istállót, a magtárat, a disznóólakat, górét. A harmincas évek közepén kezdtek az új lakóház építéshez. A korábbi Vermes-féle házakat nem bontották le, azokban kommenciósok laktak, akikkel évenként kötöttek szerződést. A tanya felépítése után előbb szőlőt vásároltak, később pedig arra törekedtek, hogy a városban is legyen házuk. A Rus és a Stevanov család is a város úgynevezett szerb fertályában, a VIII. körben a Csernovics utcában volt. A Stevanov család úgy is mondhatnák, nagycsaládi szervezetben élt: együtt voltak a szülők nős fiukkal és unokáikkal. Milka Stevanov 1939-ben költözött a tanyára. Apósa apja egy évvel korábban halt meg. A ma is álló tanyaházat 1936-ban építették, a birtok legmagasabb pontjára. Hét évig élt együtt anyósával, ekkor költöztek az idős szülők a városba. Zivoljko Stevanov fiával művelte birtokát. A harmincas években 165