Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - D. Beszédes Valéria: Volt egyszer egy Vermes-föld

három cselédjük volt, akik családjukkal a korábbi árendások házában laktak. A munkásaik bérüket részben pénzben, részben pedig természetben kapták, szalonnát, sót, babot, cukrot osztottak ki munkásaiknak. A kommenciós házhoz egy kapányi föld. háztáji is járt. A cselédek disznót és baromfit is tarthattak a saját részükre. Munkába csak a férfiak jártak, együtt dolgoztak a gazdával s annak felnőtt fiával. A földek megmunkálására elsősorban ökröket használtak, a lovakat viszont a teherhordásra. A cselédek nem csak hétvégenként, nagymosáskor segítettek a gazdasszonynak. Az ő kötelességük volt, hogy hetente egyszer rendbe tegyék a hatalmas tanyaudvart. A gyerekek viszont kisbéresek voltak, ők őrizték a birtok állatait, a tanya melletti, egy holdnyi legelőn. A nagyobb szezonmunkákra Tavankúton, illetve a szabadkai emberpiacon fogadtak napszámosokat. A kommenciósok nem étkeztek a tanyán, a napszámosokat koszttal fogadták meg. Az aratóbandák viszont maguknak főztek. Cséplőgépet annak ellenére, hogy több mint száz láncon gazdálkodott a család nem vásároltak. Milka asszony szerint nem lett volna kifizetődő, helyette inkább házat és szőlőt vásároltak. Hasonlóan gazdálkodott a szomszéd tanyán a Rus família. Ők kevesebb földet cseréltek deszki birtokukért, Szabadkán negyven lánc földjük volt. Darinka Rus édesapja, Nenad Rus 24 évesen érkezett a sebesityi határba. Kezdetben ők is a korábbi árendások házában laktak, az ő szülei is a harmincas évek közepén fogtak az új tanyaház fölépítéséhez. Valószínű ugyanaz a mester építette, mint a Stevanov tanyát, mert tömegében, alaprajzában megegyezik az előbbivel. Az édesapja Szabadkán tovább nem gyarapította birtokát, hanem Horgoson homokot vásárolt, amelyet árendásokkal műveltetett. Városi házuk nekik is volt, ő és testvérei innen jártak iskolába. Nagyszülők nem voltak, így a ház gondozását és a gyerekek felügyeletét egy idősebb asszonyra bízták a szülők. A Rus családnak egy kommenciósa volt. A deszki szerb családok rövid idő alatt beilleszkedtek az új környezetbe. Csak egy család nem találta meg a számítását. Ezek valamikor a harmincas évek végén eladták földjüket egy szabadkai magyar iparos legénynek, aki lutrin 1936-ban megnyerte a főnyereményt. Az Üveges birtokon ugyancsak kommenciósok dolgoztak. A deszki szerb gazdák elsősorban gabonát, kapásnövényeket termeltek. A tanyai legelőkön pedig nagyállatokat, illetve disznókat legeltettek. Arra nem sikerült választ kapni, hogy a korábbi Vermes birtok árendásai, kommenciósként a szerb gazdáknál kaptak-e munkát. Az adatközlőim, akiknek szülei korábban a Vermes-földön éltek, erre határozott nemmel válaszoltak. Milka Stevanov és Darinka Rus úgy emlékezett, hogy munkásaik két-három évnél tovább nem dolgoztak náluk. Csak az Üveges tanyán volt kilenc évig ugyan az a család kommenciós. A deszki szerbek 16 évig éltek háborítatlanul újonnan választott hazájukban. A magyar időkben, a második világháború alatt nem esett bántódásuk. A korábbi birtokos, Vermes Gyula állítólag Magyarországon tönkrement, a rossz nyelvek szerint elkártyázta birtokát, s a magyar időkben pereskedni kezdett, nem a deszki szerbekkel, hanem az egyetlen magyar birtokossal Üveges Lajossal. A pert azonban elvesztette. Az igazi megpróbáltatások a háború végén, s a háború után vártak a vermesföldi gazdákra. A tanyák előtt vonult nyugatra az orosz hadsereg egyik osztaga, s a katonák alaposan kifosztották a gazdákat. Alig múlt el a háború, megkezdődött Jugoszláviában a beszolgáltatások s a kollektivizálás időszaka. Elvileg 17 láncnyi földet hagytak meg a tulajdonosoknak, viszont olyan magasan szabták meg a beszolgálta166