Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - D. Beszédes Valéria: Volt egyszer egy Vermes-föld

347, 36-50 holdig 175, 50-100 holdig 226, 100-200 holdig 19, 300-400 holdig 14, 400-500 holdig 15, 1000-2000 holdig 3 birtokos volt. A vermes-földi kertészek 1866-ban készítik el a város második kataszteri fölmérését, a kataszteri szelvényeken nem csak a birtokhatárokat, a kataszteri számokat, a tanyákat rajzolták be, hanem feltüntették a tulajdonosok nevét is. A 19. század utolsó harmadában a sebesicsi pusztában legnagyobb birtoka a bajsai Vojnits családnak. Vermes Nándor özvegyének és Vermes Gábornak volt. A Vermes Gábor földje egy tagban volt, édesanyjáé özv. Vermes Nándorné birtoka kisebb-nagyobb parcellákra osztódott. A fő útvonalak mentén külön parcella számon sorakoztak azok a tanyák, melyeket a szabadkaiak Vermes-földi tanyáknak ismernek. Erre utalnak a helynevek is, ugyanis Penavin-Matijevics féle helynévtárban a sebesicsi határban Vermes-földet, Vermes járást, Vermes-földi kertész tanyákat emlegettek. Az 1866-ban készült térképen jól olvasható a tanyák lakóinak a neve: Takács István, Szabó Cibolya Péter, Márton József, Balog Mátyás, Borsos István, Miskolci. Ezeket a családokat emlegette Miskolci József adatközlőnk is, aki 1915-ben a Vermes-földön született, tíz éves volt, amikor az apjának el kellett költöznie onnan: „Ott lakott a Balázs Márton, Simity Miklós, Takács Mátyás, Polyák Matyi, akkó gyütt a Dusnaki, gyütt a Jenei Misa. Az ű asszonya elkapta azt a házat, de még ott lakott a Simity, akkor gyüttünk mink a Miskolciak, akkó gyütt a Szalai Antal, akkor a Szalma Elek, akkor a Gál Elek, akkor a Lőrinc, akkor a Szalma Elek, a végén ottan lakott még a Szalma Bálint meg a Szalai Attila." Hasonló családneveket találtunk Ludason is. Adatközlőm nem tudott a ludasi rokonságról, arról viszont igen, hogy a Vermes-földek legényei hoztak maguknak asszonyt Ludasról. Hogy honnan kerültek a sebesityi határba, arról sem tudtak semmi bizonyosat. Szerintük folyamatosan a szabadkai pusztában laktak. Jenei Anna százéves öreganyja is már a Vermes földön született, eszerint annak szülei is már a szerződéses viszonyban voltak Vermes Gábor édesanyjával, özvegy Vermes Ferdinándnéval. Ezt támasztja alá a fentiekben emlegetett kataszteri térkép is. Azt sajnos nem sikerült pontosítanunk, hogy a vermes-földi gazdák a cselédek voltak-e, vagy árendások. Az adatközlőim szerint árendát a földekből, a tanyáért pedig természetben fizettek a birtokosnak: „Ki mennyit gondolt, hogy elbír művelni akkorát árendált, ö csak kiadta árendába, és a népeknek hagyta, hogy házat építsenek." A beszélgetés további folyamán az is kiderült, hogy évente tizenkét napot ingyen kellett dolgozniuk a Vermes majorjában. A vermes-földi haszonbérlök jólelkű embernek tartották a földesurat. Ha valakinek nem tudott pontosan fizetni, kivárta míg összejött a gazda pénze, nem engedte meg hogy eladják a tehenüket, nem zavarta el őket a földről és a házból. Egyesek szerint Budapesten is volt háza, úgy emlegették, hogy a valamiféle kacsalábon forgó kastély, aminek 365 ablaka volt. Az utóbbi nem valószínű, az viszont tény, hogy a családnak több háza, bérpalotája is volt Szabadkán. A 20. század fordulóján Vermes Gábor Szabadka leggazdagabb polgára volt, ő vezette a virilisták listáját. Az adóját duplán számították. A vermes-földi gazdák közül ki-ki tehetsége szerint gazdálkodott. Többnyire kertészkedéssel foglalkoztak. Többeknek a megélhetést a nagyállatok tartása biztosította, tanyájuk közelében volt a sebesityi, csikériai közlegelö, ide hajtották ők is állataikat. A 163