Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Szűcs Judit: Átkelés a Tiszán Csongrád és a Nagyrét között
A Nagyrét szabályozás előtti állapotáról és annak szabályozás utáni változásáról Pintér János (sz. 1932) nagyréti gazda fia mondja: „Rét, ártér volt nagyapám, dédapám idejében. A szabályozás után, akinek háza volt a városban, adtak neki, hogy művelje. A gyerekek után is kedvezmény járt." Az 1930-as évekre tanyás határrésszé vált. Nagyrétben, a Mámai-rétben és Gyóján együtt 180, a mámai dűlőben (Máma) 153, összesen 333 tanya állt. 7 (Hajdú János szerint 1960-ban 319 lakott tanya volt a Nagyrétben.) A hajóhídi kompon, dereglyén a szelevényi rét lakossága is bejárt Csongrádra. A tanyai gazdaságból hétköznap hordták be a terményt a városba, jártak át őrletni a malomba, jöttek a vásárba, piacra, boltba és hivatalos ügyeket intézni. Vasárnap és ünnepnap mentek a templomba, a városi házhoz a családdal találkozni. A Tiszán és mellékfolyóin a révátkelőhelyek elsősorban a helyi közlekedést szolgálták. 8 A 19. század végén a gazdák összefogtak, a kompnál biztonságosabb közlekedést biztosító hidat akartak. Megvették és elhozatták Csongrádra az Esztergomnál feleslegessé vált hidat, illetve abból 5 hídosztályt és ezekhez tartozó tölgyfa hajókat. Ez a hajóhíd, vagy ahogy a népnyelv nevezi máig is, a „fahíd" folyamatos javítás mellett 1896-tól 1919-ig működött. A kocsik két sávon, a gyalogosok külön sávon közlekedtek. 1919-ben a román csapatok szétlőtték. A réti gazdák újból összefogtak, a katonaság segítségével és kölcsön felvételével megjavíttatták. 1920-ban átadták a forgalomnak az ekkor már csak egysávos hidat. A hídvámból a karbantartást, majd a villanyvilágítást oldották meg. 1944 őszén a németek felrobbantották a hidat. 1949 nyaráig csak komp közlekedett. Az 1949. június 12-én átadott hídhoz a Margit-sziget pontonhíd elemeit használták fel. Ekkor még tölgyfa hajókat is alkalmaztak. 1950-től lett a híd pontonhíd, a maradék hajót is vaspontonra cserélték. Ma már csak a járófelület van deszkából. (Azóta is folyamatos karbantartás, felújítás mellett működik. Többször meg akarták szüntetni, de a város mindenkori vezetői, országgyűlési képviselője és a nagyréti gazdák leszármazottai, a napjainkban is kint élők harcolnak érte.) Az átkelésért fizetett összeget a híd és a mozgó átkelők folyamatos karbantartására, felújítására fordították. A mindkét oldalon működött pénztárnak külön épülete volt, napjainkban az egyik a város felőli oldalon, a gát tetején áll. Itt fizettek az átkelő utasok. 9 A második világháború után a pengő elértéktelenedése miatt a hídvámot élelemmel, terménnyel, például tojással fizették. Szóbeli emlékezet szerint 1950-ig kellett a hídon és kompon átkelésért fizetni. Egy 1948-ban készült, majd 1951-ben kiegészített kimutatás szerint a hídra nincs, a kompra van vámszedési engedély ezekben az években. 1 0 Később a kompon sem kellett fizetni. Napjainkban a fenntartás gondjai miatt, a megváltozott tulajdonviszonyok között ismét szóba került, hogy az átkelésért fizetni kell. A két világháború közötti időszakban a működés rendje a következő volt: a hidat december 6-án szétszedték, márciusig telelőbe vitték. Ha márciusban, áprilisban nem áradt a folyó, akkor felállították. Ha májusban jött az áradás, a „zöldár", újból szétszedték, „gyakran Péter-Pálig is megmaradt a kompos átjárás". Ha gáttól gátig ért a víz, lovas 7 Kissi. 1935.3,6. * Bellon T. 2003. 142-143. 9 Licsicsányi I. 2002. 45-69. 1 0 Tóth E. 2003. 30. 140
