Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Gráfik Imre: Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához
6./ A fentieken túl további lehetőségekkel is számolnia kell, illetve lehet a néprajzkutatónak. Mindenekelőtt az ún. szépirodalom területére utalnék. Itt kettős megoldásra, metódusra is rámutathatok. Egyfelől egy-egy műben található személyes élményanyag feldolgozására, másfelől az író által történeti, néprajzi adatok felhasználására. Mindkét eljárást ötvözi az a könyv, melyet - megvallom - személyes vonatkozásai miatt is jó érzés idéznem. Példa: Mindenekelőtt, klasszikusainkat újra és újra olvasva - szinte hihetetlen, de - további eddig ismeretlen részleteket fedezhetünk fel. Jókai Mórtól tárgyalt témám vonatkozásában közhelyként szokták idézni az Arany ember című regényét. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy az És mégis mozog a föld című müvében is találhatunk adatot a hajóvontatásra: „A budai parton gabonás hajókat vontatnak lovakkal a víz ellenében: idáig felhangzik a fullajtárok nyihögtetése, ostorpattogása, a hajóhid ki van nyitva az átkelő hajók végett két óra hosszat." 2 7 Valóságos élmény azonban a föltehetően személyes megfigyeléseken is alapuló, élethű részleteket feltáró szövegek olvasása. A kevéssé ismert szentendrei születésű szerb írónak sorai - néhány, esetleg fordításból is adódható s megkérdőjelezhető információtól eltekintve - szakmai szempontból is teljesen hiteles forrásként értékelhetők: „A ház, a bolt és a kocsma közvetlenül a Duna mellett állt, éppen ott, ahol a vásáros- és gabonáshajók kikötöttek. Ott látta, hogyan vontatnak a hajóslovak harminc, sőt még több uszályt. (!? - Gr. I.) Szegény lovak. Az elsőnek, amelyet rendszerint lédingesnek neveztek, könnyebb dolga volt, semmit sem húzott, csak a többi előtt ment és vezetett. A többinek azonban nehéz volt, minél hátrább került a sorban, annál rosszabb. Ostorok csattannak, fülük köré csavarodnak, a lovak zihálnak, elernyednek, az az utolsó pedig, a víz felőli oldalon, folyton megcsúszik, a partra zuhan, az uszály hátrarántja, és elnyúlik. Rettenetes kínlódás. Ezt látta Pera mindennap már gyermekkorában, és szíve megkérgesedett... A dolog nagyon egyszerű. Hajóvontató lovakat vásárolok, amelyek már teljesen kimerültek, méghozzá bagatell áron. Aztán a lovakat meggyógyítom, rendbe hozom, aztán eladom... A hajósokat egytől egyig ismeri. Ha valamelyik ló lesántul, megvakul, vagy olyan sebet kap, hogy nem lehet továbbhajtani, Pera megvásárolja... Egyszer Pera éppen Profit boltjába ment. A lovak messziről megismerték, és szépen, libasorban, mint ahogy annak idején a hajót vontatták, a bolt felé kocogtak." 2 8 Hosszasan idézhetném legújabb kori irodalmunk Egy Duna-ág regénye alcímű, s néprajzi adatokkal telis-teli oldalait. A Duna-kanyar író-patriótája a Kapu a világra, a Fahajózás, a Hajós élet - "Víg élet", valamint a Hajógyár a sóderen s az elmerült malmok című fejezetekben érzékletes képet rajzol a vízi élet múltjáról. Ez utóbbiban a Szentendre sziget északi csúcsában fekvő Kisoroszi település kapcsán az alábbi személyemre, illetve a Szentedre szigetről szóló témamonográfiámra utaló - sorok olvashatók: „De a századfordulón, meg még a századelőn is, a tízes évekig nagy élet volt itt, a Duna sóderfövényén. Fahajók javítása, újak ácsolása egyképp ment. A falu tövében húzódott a superplacc. Úgy mondják, annak a köznek az aljában, amelyik a kocsmától a vízhez vezet, némileg a mostani révállomás fölött. A kemény tél nem 2 7 Jókai M. 1961/11: 86. 2* IGNJATOVICJ. 1972:41, 102-103 és 106. 1 14
