Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Gráfik Imre: Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához

volt akadálya a munkának. A javítások kivált ekkor folytak, minthogy a hajókat amúgy is kivették a vízből a jég elől. Elgondolhatjuk, mit kellett itt kiállni abban a csontmaró szélben, mely az örökké huzatos visegrádi torokból idevágott. A fagyott sóderen hanyatt fekve dolgozni, varrni a hajó alját! Gráfik Imre már említett kéziratos könyvében a fahajók építésének és javításának legnehezebb munkái közt említi a varrást. A hajófenék alatt fekve több napon át tartott. A deszkaközök eltömítését értették alatta. Előbb a közöket varrás alá faragták, majd két réteg mohával eltömítették, a tömítést tölgyfából készült cinvesszővel lefedték, s a cinvesszőt iszkábával, kétágú cigányszeggel leszögezték."

2

9 7./ Végezetül bizonyos szempontból akár a szépirodalomhoz is sorolhatók azok az útleírások, visszaemlékezések, memoárok, melyek ugyancsak fontos adatokat tartalmaznak a népi hajózás gyakorlatára, s egyidejűleg a korabeli népélet számos jelenségére. Példa: A török hódoltság idejéből, 1626-ból származik Athanasio Georgiceo császári megbízott magyarországi utazásáról szóló leírása. A sok érdekes megfigyelést tartalmazó szöveg a Duna fölé magasodó dunaszekcsői part kapcsán jegyzi meg, hogy: „Alatta néhány bárka volt, részint halászatra szolgáltak, részint pedig arra, hogy átkeljenek rajtuk a szemben fekvő, egy mérföldnyi hosszú szigetre..."' 1669-ben valósult meg Edward Browne Észak-magyarországi és Duna menti utazása, melynek egyes részletei megjelentek ugyan már magyarul,

3

1 de útleírása további részeit legújabb közzétevője szerint „pontatlanul és franciából" fordítva. A most már eredeti angol nyelvből magyarra átültető és értelmező szerző szerint: „Browne kitűnő megfigyelő, és általában véve nincsenek előítéletei, mondhatni tudományos elfogulatlansággal közeledik tárgyához. Adatai általában megbízhatóak, stílusa gördülékeny - útikönyve sokáig szolgált később komplikációk (!? - Gr. I.) forrásául, illetve bevezető olvasmányként más magyarországi utazók számára." olvashatjuk a szerzőt bemutató bekezdésben.

3

2 Kutatott tárgykörünk szempontból tanulságos az amit az ún. ereszkedő, azaz a völgymeneti hajózásukról ír: „De hogy újra visszatérjek utunk leírásához, miután elhagytuk Komáromot, egy huszonnégy evezős naszád (Saick) vontatott bennünket. Egyik oldalán a magyarok, másikon a németek eveztek, az erődöt 2 kis ágyú lövésével köszöntötték, mely ágyúk a naszád orrában voltak elhelyezve."

3

3 A 19. század közepéről származik egy borbélyinas, illetve mester naplója, amelyben Pozsonyból Pestre való hajóútját igen képszerűen írja le: „Hajóban még sohasem voltam, melynél fogva nem csoda, ha előttem minden oly feltűnő volt, hogy nem győztem nézni. A hajónkon lévő s ide-oda jövő-menő embereket kezdtem megolvasni: 40-nél többen voltak a Pestre utazandó mesterlegények; 4 kereskedösegédek voltak a felrakott portékához tartozandók, kik a portékát Pestre, onnan szekereken a 2

9 Szeberényi L. 1982: 65 3

0 Tóth I. Gy. 1998:854. 3

1 Lásd: Szamota I. 1891. 3

2 Gömöri Gy. 1994: 64. "Gömöri Gy. 1994:71. 115