Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

nevezett Bagi József örököse, Bagi László kezén 1895-ben Tázlár és Bócsa pusztán 766 kat. hold volt.

4

8 Néhány évtized alatt tehát nagy változások történtek a puszta birtokviszonyaiban: a nemesi földbirtokosok helyébe vállalkozó szellemű mezővárosi cívisek és parasztgazdák léptek, mint a szomszédos Bócsán és más pusztákon. 6. ábra. A Bagi major 1879-ben A puszta parcellázása Galgóczy Károlytól tudjuk, hogy 1875-ben 62 család, összesen 155 személy költözött Tázlárra, - „Kecelről, Kiskőrösről és Csongrád megyéből dohányos kertészek, azután különböző helyről cselédség."

4

9 Adata az 1872-ben öt pusztából egyesített Tázlár határába betelepülő családokról tudósít, melyek közül a körősiek, keceliek Bócsára, a Csongrád megyeiek inkább Harkára és Kötönybe érkeztek. Tázlár puszta kiosztása, kartográfiai és anyakönyvi forrásaink szerint, a volt Beniczky-birtok parcellázásával 1878-ban, legkésőbb 1879 tavaszán kezdődött. Az 1879 októberében készült kataszteri térkép a „Tázlári Benyiczky és Székes" elnevezésű dűlőben 25, Réztelek és Mocsár dűlőben 24, Polgár, Ágoston, Lúgos, Marschó-Pirtó és Ordódi dűlőben 20 új birtokos nevét tünteti föl. Számosan több dűlőben is vásároltak földet, amit a puszta változatos talaja tett indokolttá. 4

8 A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 240-241. 4» GALGÓCZY Károly 1877. III. 278. 36