Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

Az egyházi anyakönyvek és családnévi kutatásaim alapján 56 jövevény származását tudtam egyértelműen megállapítani: közülük 29 szegedi, 16 majsai, 9 kisteleki, l-l halasi illetve pálmonostorai volt. 12 jövevény család származásához az áttanulmányozott anyakönyvek nem adtak támpontot, s ezekben az esetekben a származást Bálint Sándor korábbi anyakönyvi kijegyzései nyomán sem valószínűsítettem.

5

0 Lehetséges, hogy ezek a jövevények a mostoha természeti viszonyok miatt visszaköltöztek, vagy továbbvándoroltak és évek múlva már másik pusztán bukkantak föl. 1879 októberéig a pusztán 34 tanya épült, és 4 korábban meglévő tanyát: Szalay Antalét, a Kovács és Nagy családét, valamint Schváb Jakabét figyelembe véve, 30-at új telepesek építettek: 18 tanyát szegedi, 8-at majsai, 2-t kisteleki családok és 2 család származása egyelőre ismeretlen. A migráció első hullámával megtelepülök közül szegediek: Kószó János és Fodor Veron, Kazi Imre, Gregus János, Vas Ferenc-Ördög Klára, Csipak József, Lázár István (3 helyen épített 5

0 BÁLINT Sándor 1976. 236. A soltvadkerti és tázlári anyakönyvek alapján 66 szegedi eredetű család nevét sorolja fel, beleszámítva a városból és tanyáiról a nagytájra kirajzott családokét is. Módszerét annyiban "finomítottam", hogy a szegedi nagytájról kirajzó migrációt is igyekszem lokalizálni, vagyis megállapítani az általa szegedi gyökérzetűnek tekintett családok kibocsátó településeit. 7. ábra. Lázár István tanyája. 1879. évi kataszteri térkép 12. szelvény 37