Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 2. Egyházak, vallásfelekezetek, hitélet
len szomszédságában: Kisbócsa, Tázlár, Kaskantyú, Tabdi pusztán képeztek kisszámú gyülekezetet. Mivel a kiskőrösi szlovákok kizárólag, a vadkerti svábok pedig jelentős arányban evangélikus vallásúak voltak, a benépesülő pusztákon evangélikus gyülekezethez tartozni egyben szlovák illetőleg sváb etnikai identitást jelentett. A 20. század első évtizedeiben ez a származástudat még eleven a puszták népességében, jóllehet elődeik anyanyelvét a fiatalok már nem használták. Más vallásfelekezetet (görögkatolikus, görögkeleti, izraelita) csak egy-két személy vagy család képviselt néhány pusztán. A Duna—Tisza közén a váci, a kalocsai és a csanádi egyházmegye osztozott. Kutatóterületünk 21 pusztája közül 14 a váci, 6 a kalocsai, 1 a csanádi egyházmegyéhez tartozott. A 19. században a váci egyházmegyén belül az izsáki anyaegyház filiái Bugac, Orgovány és Páhi; Félegyháza anyaegyházának fíüái: Jakabszállás, Monostor, Péteri; Majsa filiái: Csólyos, Kömpöc, Mérges, MóricGátja, Pálos, Szánk, Szent-László; Csany filiája Felső-Pusztaszer. A kalocsai (bácsi) egyházmegyében a kiskőrösi anyaegyház filiái Csengőd, Kaskantyú, Tabdi; Vadkert filiái Nagy-Bócsa és Tázlár; Akasztó filiája SzentImre allodium. 1899-ben Csengődön önálló plébánia létesült, amelyhez hozzácsatolták Szent-Imre és Tabdi pusztát. Az érsekség 1906-ban Tázláron (1907-től a község neve Prónayfalva) alapított önálló plébániát, ezzel a község kivált a soltvadkerti anyaegyházból. Nagy-Bócsa az új plébániához került, míg KisBócsa és Zöldhalom pusztát a vadkerti parókia körzetében hagyták. Ez azt jelentette, hogy az ugyancsak 1906-tól önálló közigazgatású Bócsa község római katolikus lakossága két plébániához tartozott. Vizsgált területünkről egyedül a Szeged-Alsótanyával szomszédos Ötömös puszta volt a Temesvár székhelyű csanádi egyházmegye tartozéka. A reformátusok a Duna melléki Egyházkerületben a kecskeméti és a solti egyházmegyéhez tartoztak. 1905-ben a kecskeméti egyházmegyében Szánk-Móriczgát a kiskunhalasi anyaegyház leányegyháza, Tázlár a soltvadkerti anyaegyház leányegyháza, Csengőd az izsáki anyaegyház leányegyháza volt. A solti egyházmegyében Orgovány önálló anyaegyház, szórványa Jakabszállás puszta, Szentimre pedig szórványként a fülöpszállási anyaegyházhoz tartozott. 59 1 * Bócsa, Monostor, Orgovány, Páhi, Péteri, Szánk pusztán az 1840-es évek végén már két-háromszáz, néhol több ember élt. Némely pusztától 25-30-40 kilométerre volt a legközelebbi falu vagy város, amelynek templomába gyermekeiket kereszteltetni vitték, ahol házasságot köthettek, temetkeztek, ahol a hívők vallásuk szerint hitéletet élhettek. A pusztákon vezető utak homokjában, a tavaszi-őszi esők után tocsogós réteken át irdatlan távolság volt ez az Isten házától. 5, 1 A Dunamelléki ev. ref. egyházkerület névtára az 1905-ik évre. Szerk. Adám Kálmán. Bp. 1905. 74., 150-152. 330
