Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 6. Kaskantyú

Vicián Pál béres - Gyurján Erzsébet Gőbölős András zsellér - Oroszi Erzsébet Kukucska Márton juhász - Kedves Katalin Petróczi János béres - Pálinkás Mari Laczkó János béres - Rideg Anna Szabó János béres - Csermák Mária Ragács János csősz - Tóbiás Mária A férfiak közül 12 béres, 2 juhász, l-l foglalkozása kanász, csősz, zsellér, molnár, illetve szűcs volt. Sárkány János haszonbérlő, majd birtokos Páhi tele­püléstörténetéből már ismert. A kiskőrösi evangélikusok esketési és halotti anyakönyvéből még további kaskantyúi lakosokról tudunk: Záhorszki György - Magloczki Susi (1851), Valach György béres - Kutyifa Mária (1852), Valuska Mihály - Litauszki Susanna (1860), Albert János - Bárányi Julis (1861), Gőbölös György - Szabó Éva (1861), Valuska Mihály - Moravcsik Erzsébet (1862), Husztafa Mihály - Kozár Éva (1862), Csvila János - Hrutka Ilona (1865), Litauszki István - Turcsán Zsuzsi (1867), Marko István - Benyik Susanna (1867). 17 9 Kaskantyún nem létesültek majorok — mint Páhi és Csengőd pusztán -, így a házas béresek és pásztorok nagygazda tanyákon dolgozhattak. A II. katonai felmérés (1860-61.) „Kaskantyús" pusztán Pázmándi Sándor, Sárkány Imre és Sárkány József nagyobb, Brado Pál, Kriskó András és Túrom Pál kisebb gazda­ságát, egy csőszházat és Kaskantyú teleppel azonosítható helyen kiosztott földe­ket, azokon házakat és szőlőket tüntet fel. Eszerint a Kaskantyú telepet nem 1868-ban szállták meg, mint a vármegye-ismertető írja, 18 0 hanem évekkel koráb­ban. Ez egybevág Kiss Pál megállapításával, mely szerint Kaskantyú parcellázá­sát 1846-ban kezdték: az évszámot a telepítvény pénztárládájára feljegyezve találták, amit Bobek Márton pénztáros őrzött meg. 18 1 Az eddig ismertnél koráb­bi parcellázás ad magyarázatot arra, miért élt annyi családos béres már az 1850­es években a pusztán. 1860 tájától nőtt a római katolikus telepesek száma. A kalocsai egyházme­gye sematizmusa 1862-ben 50, három évvel később 59 katolikus vallásút tartott számon. 1865-ben elemi iskolai tanítás folyt Kaskantyún, Láng Péter tanító 11 tanyai gyermeket tanított. 18 2 A környék fíliáin ez volt az első elemi iskola. „Az egyházi főhatóság állította a kaskantyúi iskolát és tanítója részére évenkint 100 17 9 A kiskőrösi ág. hitv. ev. egyház eskettek anyakönyve V. 1850. január - 1875. okt. 20., Uo. halotti anyakönyv. 1852. évtől, •so F. SZABÓ Géza é. n. 277. 18 1 KISS Pál: Kaskantyú község története. Kéziratos szakdolgozat, 1981. Szerző nagyapja volt Bobek Márton, a település első pénztárosa. 18 2 Schematismus cleri archi-dioecesis Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi 1865. Coloczae. 35. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom