Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

I. BEVEZETÉS - 1. A kutatás tárgya és célja. Kutatási előzmények

I. BEVEZETÉS 1. A kutatás tárgya és célja. Kutatási előzmények Kutatásunk tárgya a népességmozgás: családok, kisebb-nagyobb embercsoportok lakóhely-változtatása, egyik helyről másikra történő vándorlása és megtelepedése. Az elvándorlás és a megtelepedés folyamatát a Nagyalföld egyik nagytája, a Duna-Tisza köze egy körülhatárolt térségében, meghatározott időmetszetben vizsgáljuk. Igyekszünk föltárni e folyamat hátterét, gazdasági, társadalmi következményeit és a táj népi műveltségében kitapintható hatását, következésképp vizsgálatunk nem csupán településnéprajzi és népesedéstörténeti jellegű, hanem interdiszciplináris megközelítésű, illetőleg igényű. A népességmozgás kutatásával a humán tudományok munkamegosztása szerint elsősorban a népesedéstörténet (történeti demográfia) foglalkozik, de elfogadott gyakorlat a téma más szaktudományok — a településtörténet, a társadalomtörténet, az etnográfia, a szociológia - szempontjait érvényesítő vizsgálata is. Ebből a meggondolásból kiindulva választottuk a tárgykör komplex tanulmányozását, ami esetünkben főként ökológiai, településnéprajzi, agrártörténeti szempontok és kutatási eredmények figyelembe vételét jelenti. A Duna-Tisza köze középkori településhálózata a török hódoltság alatt nagyrészt elenyészett, csak a hász városok (Kecskemét, Kőrös, Cegléd, Halas, Szeged) és a két folyó vizétől, mellékágaitól többé-kevésbé védett települések népe vészelte át a pusztításokat. A török után számos elmenekült, a hódoltságot túlélő család költözött vissza elhagyott lakóhelyére, majd az elpusztásodott tájra megindult a szökött jobbágyok spontán bevándorlása. A királyi kamara és a földbirtokosok a 18. század elejétől szervezett telepítésekkel törekedtek újra népesíteni a nagytáj részben lakatlan, részben gyér népességű területeit. Ilyen szervezett akciók révén az 1710-es évektől felföldi, palóc, jászsági és nagykunsági magyarok, felföldi szlovákok, német fejedelemségekből származó telepesek, délmagyarországi szláv (szerb, bunyevác) népcsoportok kerültek a Duna-Tisza közére. így népesült be Akasztó (1718), Dorozsma (1718-19), Hajós (1722-26), Nádudvar (1723), Harta (1725), Jankovác (Jánoshalma, 1731), Császártöltés (1743), Majsa (1743-44), Félegyháza (1743), Vadkert (1745), Topolya (1750), Doroszló (1752), Kistelek (1776), Pacsér, Bácsfeketehegy, Kossuthfalva (1785-86) és több más helység. A több hullámban zajló szervezett telepítések a 1790-es évekig tartottak.

1 A 18. századi spontán és szervezett migrációs folyamatok nem töltötték meg teljesen a Duna-Tisza köze török utáni „települési és népességi vákuumát." A kontinuus és telepített helységek között több ezer, néhol tíz-húszezer hold • BOROVSZKY Samu 1909., 1910., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993., BÁRTH János 1996. 34-42. 9