Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
VII. ÖSSZEGEZÉS. KITEKINTÉS
zerválták. Itt az elemi életföltételek: az építkezés, a lakóház, a házberendezés, részben a táplálkozás és az öltözködés hagyományos sajátosságainak továbbélésére, fennmaradására gondolunk. 66 4 Másfelől látható, hogy a dolgos, szorgalmas telepes családokban volt nyitottság, vállalkozó készség — maga az elvándorlás, a gyakran ismeretien táji környezetbe költözés kockázatot, vállalkozó hajlamot föltételezett -, új termelési eljárásokat, belterjes kultúrát (szőlő- és gyümölcstermesztés) sajátítottak el. Utóbbiakban a hajtóerőt azok a családok jelentették, melyek tulajdonosi szemlélettel és a homokföld művelésében szerzett termelési tapasztalattal települtek a pusztákra. Ez elsősorban a nagymezővárosok — Szeged, Kecskemét, Félegyháza - tanyás gazdáira és kisparasztjaira volt jellemző. 66 5 A paraszti életforma tradícióinak megőrzése (kényszerű megtartása?!) és az új iránti fogékonyság jelenti azt a kettősséget, kétarcúságot, amelyet bizonyos történelmi távlatból a néprajzkutatás kitapinthat. 5. Für Lajos fogalmazta meg a kérdést: a pusztákat benépesítő „nagyarányú belső vándorlás résztvevői, részesei vajon honfoglalók vagy inkább menekülők voltak-e?" 66 6 Nehéz a kérdést eldönteni. A szerző Balogh Istvánt idézi, aki így summázta véleményét: „A parcellázott pusztákon kialakult tanyaközségek népessége több helyről verődött össze, legtöbb esetben végleg elszakadt származási helyétől, és minden igazgatási központ nélkül, - mint valami „új világ" pionírjai - mindenki saját birtoka megfelelő helyére telepítette a sokszor csupán földbeásott putriját. Ez az első nemzedék a régi tanyás helyek első állandó kitelepülőinél is vállalkozóbb szellemű volt, és azoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítésre kényszerült, mert a nélkülözhetetlen beruházások mellett még a föld árát is törlesztenie kellett." 66 7 Korábban arra a következtetésre jutottunk, hogy „a telepesek zöme menekülő is volt és honfoglaló is. Menekülő abban az értelemben, hogy menekült szűkös léte nyűgeitől, kötöttségeitől — s honfoglaló, megművelte a pusztát, otthont és mezőgazdasági kultúrát teremtett rajta." 66 8 Evek múltán, az anyakönyvek, birtokrészleti jegyzőkönyvek és kataszteri térképek ezernyi adalékának ismerete révén, empirikus tereptapasztalatokban gazdagodva is úgy látom, hogy a kérdésre az előbbi, összetett válasz adható. Hozzáfűzve, hogy az adott korban élt paraszti nemzedékek teljesítménye, amely a pusztai nyerstájat kultúrtájjá tette, korszakos jelentőségű volt és hatása a Duna-Tisza köze népének műveltségében, mentalitásában ma is tapasztalható. Ám ennek elemzése már más, újabb kutatások tennivalója. JUHÁSZ Antal 1969., ÉGETŐ Melinda 1978., SZTRINKÓ István 1978., 1987. BÁLINT Sándor 1980., JUHÁSZ Antal 1993., 1996 b FÜR Lajos 1980. 66 7 BALOGH István 1965. 456. 66 8 JUHÁSZ Antal: Öttömös településnéprajza MFMÉ 1986-1 367
