Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VII. ÖSSZEGEZÉS. KITEKINTÉS

VII. ÖSSZEGEZÉS. KITEKINTÉS Munkánk végére érve összefoglaljuk kutatásunk eredményeit. Lássuk előbb a kutatásmódszertani tanulságot: Vizsgálatainkat több forrástípus, széleskörű forrásbázis tanulmányozására építettük. A kartográfiai források közül, a településtörténeti, település földrajzi kutatásban az 1920-as évek óta használt országos katonai adatfelvételek mellett, kiemeljük a 19. század végi kéziratos kataszteri térképeket. Ez idáig alig használták a kutatók a páratlan értékű, sok helyütt míves kidolgozású mappákat, csupán a földrajzinév-kutatás vette hasznát gazdag helynévanyaguknak. A pusztákon a 19. században kibontakozó tanyásodás legkiválóbb forrásai. Az írott források küzül az egyházi anyakönyveket indokolt kiemelnünk. Sokrétű fölhasználásukat több kutató méltatta, de van, aki a 18. századi anyakönyveknek a migráció föltárásában kevés hasznát vette/'

6

2 Igaz, az anyakönyvek vezetése nem mindenütt kifogástalan. Ám tárgyalt korunkban általános, hogy keresztelési anyakönyvben szerepel a szülők születési és lakóhelye, esketési anyakönyvben a házasfelek születési és lakóhelye, halotti anyakönyvben az elhunyt születési és lakóhelye rovat. Ahol a pap, lelkész e rovatokat kitöltötte, ott a bejegyzéseket megbízható forrásnak tekintjük. A migráció föltárásához a halotti anyakönyveknek vettük legtöbb hasznát. A 20. század első felében zajló vándorlásról az élő emlékezet nyújtott kiváló, az anyakönyvekből szerzett adatbázist kiegészítő forrást. Más, a bevezetőben említett demográfiai, statisztikai forrásokkal együtt módszerünk modellként alkalmazható más tájak település- és népesedéstörténeti kutatására. Tartalmi eredmények: 1. A Duna-Tisza köze egy körülhatárolt területe — huszonegy uradalmi és közbirtokossági puszta - betelepülése során nagyobb részt tanyák, kis részben, eleinte hat pusztán falumagnak tekinthető településsűrűsödések létesültek. A tanyák kevés kivétellel a farmtanya típusába sorolhatók, mivel birtokosaik (lakóik) az állandó megtelepedés igényével költöztek a pusztákra. A pusztai tanyák százai a 19. század második felében és a 20. század első harmadában eleve farmnak épültek — a hazai tanyafejlődés olyan időszakában, amikor a korábbi tartozéktanyák jelentős hányada is farmtanyává: tulajdonosa állandóan lakott otthonává és gazdasági telepévé alakult.

66

3 Falumagnak tekintjük azoknak a lassan beépülő és népesülő házhelyeknek a sorát, melyeket zömmel kispénzű szegényparasztok vásároltak, akik a módos tele66

2 Az újabb szakirodalomból csak GYETVAI Péter tanulmányát említjük: 1990. 45-52. A 18. századi anyakönyvek ezirányú használhatóságáról negatív tapasztalatot fogalmazott meg BÁRTH János 1998. 14. 66

3 ERDEI Ferenc 1942., BÁRTH János 1996. 365