Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 3. A műveltség néhány sajátossága
ragaszkodtak hozzá. Nálunk az öltözet az etnikai identitás kifejezője (is) volt, föltehetően ezért élt tovább, mint a mélykútiaknál. A kölcsönhatások földerítését nehézzé teszi, hogy a néprajztudomány nem tárta föl eléggé a pusztákra odavándorló népesség kultúráját. Kiválóan ismerjük a „szögedi nemzet" tradicionális műveltségét és annak újabb változásait, 65 8 jó tanulmányok és összegzések állnak rendelkezésünkre a Jászságról, 65 9 kevesebb tájékozódásunk van Dorozsma és Kistelek népi karakteréről, 66 0 de roppant hiányzik Félegyháza, Majsa, Csongrád, s főként Kecskemét és hatalmas tanyavilága népi kultúrájának alapos, korszerű dokumentációja. Mindegyik jelentős népesség-kibocsájtó település volt! Ha nem tudjuk, pontosabban fogalmazva csak néhány részletében ismerjük, milyen hozadékkal számolhatunk, nehéz a kölcsönhatásokat számbavennünk. Az 1970-es években munkaközösségi kutatás indult Kiskunmajsa néprajzi monográfiájának megírására, sajnos a munka nem fejeződött be, az ígéretes anyaggyűjtés eredményei nem ismertek. Kecel népéletéről kitűnő monográfia készült, de a falunak igen kis szerepe volt a homokpuszták népesítésében. Ugyanez állapítható meg Kiskunhalas és Kalocsa a szakirodalomban szintén jól dokumentált népi műveltségéről. Mindezt figyelembe véve úgy véljük, monografikus mélyfúrások, vagy legalább jól kitűzött témakutatások szükségesek ahhoz, hogy a Homokhátság most már ismert összetételű népességének kulturális hozadékát és annak kölcsönhatását elemezzük. Tálasi István mutatott rá, hogy „részint a tájhoz mindig alkalmazkodó életforma", részint a kontinuus népesség hatása a bevándoroltak műveltségének jellegzetességeit jórészt eltüntette. 66 1 Példaként említi, hogy a Tolna megyei Zombáról települt Orosháza „tiszta alföldi jellegű" település és Halas, a 17. században Baranyából odaköltözött lakóinak eredetét, nyelvhasználatukon kívül semmi nem mutatja. A műveltségi hatások vizsgálatakor számot kell vetni két tapasztalattal: 1) az alföldi műveltségnek erős a hasonító, beolvasztó képessége, 2) a vizsgált települések népességének meghatározó többsége a Duna-Tisza közi nagytájról, kisebb hányada a Tisza-mellékről és Dél-Tiszántúlról való, vagyis szintén alföldi. 65 8 KÁLMÁNY Lajos 1882., 1891., KOVÁCS János: Szeged és népe. Szeged, 1901., BÁLINT Sándor 1976., 1980., JUHÁSZ Antal 1989., 1996. FODOR Ferenc 1942., SZABÓ László 1982., 1990. 66 0 SZTRIHA Kálmán: Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma, 1937. KÖVÉR LajosTOTH Sándor László (szerk.): Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szeged, 1995. TÁLASI István 1946. 3. 364
