Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 2. Küzdelem a homokkal. A homok megkötése

szélvihar.

63

6 „Njócvankilencbe' vót a krisfiinai sfil. Az nem hágott nag fát, tetőt, kazlat, szélmalmot. Elvitte a kazlakat. "(Farkas József, 1880. Rúzsa) Szegeden 1805-ben, a csengelei homoksívány beültetésével Vedres István, a város hites földmérője kezdeményezte az erdőtelepítést. A homokpuszták erdősítése másutt is elkezdődött. A kiskőrösi földesúr és jobbágyai 1801-ben kötött haszonbérleti szerződésében a birtokos így fogalmazott: „... mivel a kisbócsai pusztát a futóhomok nagyrészint már elborította volna, annak megakadályozására a Ttes Uraság oda a múlt év őszén bizonyos számú fákat ültetvén, annak jó foganatját tapasztalá. Azért mind az uraságnak, mint a bérlőnek, a város lakosságának érdeke, hogy ez az idővel igen hasznos munka folytatódjék. ..."

63

7 a = szánkó, csúszka, keret; b = keresztfák; c = vonó, húzógamó; d = éle, hasító, kés; e = lapát, hányó; f = billentő; g = szarv, fogó. A homokbuckák elhordására, vagyis a buckás, „dimbes-dombos" föld elegyengetésére a telepesek különböző eszközöket használtak. Nagy Dezső írta le a höghúzpnak vagy parthúzónak nevezett talajszintező eszközt, melyet akácgerendákhoz erősített deszkákból ácsoltak, némelyikét vaslemezzel borították. A hegyhúzó széles, lapátszerű részét két szarvánál fogva a buckába mélyítették és a rakományt lovakkal vagy ökrökkel a mélyedésekbe húzatták. A hegyhúzó homokot hordozó széles lapátja szántalpszerűre faragott két talpgerendán, a földön csúszott. Az eszközzel, lapátja szélességétől és hosszától függően, lehetett 63

6 A szegedi alsótanyákon (ma Asotthalom, Rúzsa) és a dorozsmai tanyákon idős tanyaiak emlékezései, saját gyűjtés, 1965-66. 63

7 MESKÓ Sándor (szerk.) 1989. 121. 348