Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 1. A helyi társadalom tagolódása
Gyakori, hogy a szorgalmas, feltörekvő gazdák a község közéletében: a gazdakörben, az egyház tanácsban is szerepet vállaltak, pl. Áron Jánost a gazdakör elnökévé, utóbb bíróvá választották. 58 4 Visszatérve az egykorú szociográfia leírására, a törpebirtokosok kénytelenek voltak fiaikat cselédnek adni, maguk feles vagy harmados művelést vállaltak nagyobb gazdáknál, hogy a család megéljen. Sajnos, szerzőnk nem jelölte meg az ádagos „Jakab pusztai" törpebirtok nagyságát. Említettük, hogy a kutatóterületünkön 6—8 kat. holdnál húzható meg a homoki törpebirtok felső határa. Az adatfelvétel 1-10 hold közötti kategóriájába 221 gazdaság tartozott, az összes gazdaság 47%-a. Ha a törpebirtok empirikus tapasztalatokból leszűrt határával számolunk, 190—200 gazdaság, vagyis a helyi paraszt üzemek 40-42%-a sorolható ide. Magas arányszám! Az 1 holdnál kisebb gazdaságok száma, a többi településsel összehasonlítva is, szembeödően kevés, mindössze 12, amit azzal magyarázhatunk, hogy az 1930-as évek közepéig a falusi portán kevesen éltek, a határban pedig a szegényparasztnak is volt legalább 1 hold földje a tanyája körül. A /Grtá^ Jakabszálláson is - mint a Duna-Tisza közén általában — földnélküli, családos parasztot jelentett, aki valamely gazda „kis tanyájában" lakott, gondozta az épületet és művelte pár száz négyszögöles kertjét a lakás használatáért. Munkát vállalt a tanya gazdájánál vagy másoknál. Jakabszálláson 120 kertész volt. Figyelmet érdemel a jó helyismeretű fiatal társadalomkutatónak az a megállapítása, hogy „a gazdasági cseléd helyzete biztosabb, mint a törpebirtokosé". Egy húszéves cseléd évi bére a következő volt: egy öltözet téli és egy öltözet nyári ruha, két pár alsóruha, ezenkívül pénz vagy természetbeli járandóság. Mindezek összege egy évre 145-160 pengőt, 1932-ben 250 pengőt tett ki, ami több jövedelmet jelentett, mint akkor egy kisbirtokosé volt. A mezőgazdasági munkások aratással és csépléssel keresték meg a család évi kenyerét. A learatott gabona 11. része volt az övék, ami 9-10 mázsa keresményt jelentett. A jakab pusztai ember életszemléletére jellemzőnek tartja azt a gondolkodást, hogy „a földön dolog nélkül nem számíthat semmire." A paraszt „nehéz munkával szerzi kenyerét és kis vagyonát, ezért meg is becsüli." „A földnélküliek irigylik a kisgazdák könnyebb helyzetét, de (...) azt remélik, hogy (...) maguk is kisgazdák lesznek." 58 5 Ez a szemlélet meghatározó jegye volt a Homokhátság parasztságának, egészen a paraszti gazdálkodás erőszakos fölszámolásáig. * A pusztaközségeknek tagolt és igen polarizálódott társadalma alakult ki. Ez részint a földet vásárló családok anyagi helyzetéből, az uradalmi puszták árveréSM F. SZABÓ Géza é. n. (1930) 118-119. 585 DUBECZ Sándor dr. 1994. 52-53. 323
