Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 1. A helyi társadalom tagolódása
sének körülményeiből is adódott. Tázlár pusztán, a Putri és Sivatag dűlőben pl. egymás mellett vett földet Balázs József, a volt gazdasági cseléd, Jeszenszki István tót gazda és Font Ferenc vadkerti sváb nagygazda. A cselédember tíz holdat vett és két tehenével szántotta földjét, a 30 holdas parcellát vásárló gazda lovakkal szántott, a nagygazda béreseivel és részes munkásokkal műveltette földjét. Megéltek egymás szomszédságában. A törpebirtokos elszegődött aratórészesnek, napszámban szőlőt kapálni a szomszéd gazdához vagy másokhoz, hogy meglegyen a család kenyere, gyakran szűkös, de tisztes élhetése. Minden gazdának volt egy-két, a jógazdáknak több részesaratója, aki marokverőjével éveken át nála aratott, amikor a gazdának szüksége volt rá, füvet kaszált, kukoricát, szőlőt kapált napszámbérért. Ha a gazda meg volt elégedve munkájukkal és a részesek is megtalálták a számításukat, hosszú évekig tartott az ilyen munkakapcsolat. A zsugori, fukar gazdát - és olyan gazdasszonyt, aki éleimül avas szalonnát adott — a munkások nem kedvelték, viszont a lustálkodó napszámosnak is hamar kitelt a becsülete. Bócsán egy rabiátus természetű gazdát Veszett Faragónak neveztek. Emlegetik, hogy szalmahordás közben a megterhelt szekérnek eltört a kereke és a megszorult parasztember bement a gazda tanyájára segítséget kérni. Közismert nevén szólította. Faragó gazda behívta az illetőt és borral kínálta, igyon előbb. „Na, én vagyok, akit Veszett Faragónak mondtak" - és elbeszélgetett a gyanútlan emberrel. Az ilyen gazdához a munkásember csak nagy rászorultság esetén szegődött el. A gazdacímtárak lehetőséget adtak a lokális társadalom felső rétegének jellemzésére. A száz holdon felüli birtokosok száma a következő községekben volt legnagyobb: Páhin 42, Orgoványon 38, Szánkon 33, Prónayfalván 29, Bócsán 24. 58 6 Páhinak és Bócsának volt legnagyobb kiterjedésű határa: 1910-ben 25138 illetve 23329 kat. hold. Szembetűnő, hogy a kisebb határú Orgoványon (16612 kat. hold) és Szánkon (18720 kat. hold) aránylag sok birtokos tulajdonában összpontosult száz hold feletti földbirtok. Háttere az lehet, hogy a két puszta a kiosztás előtt a felső-kiskunsági Kunszentmiklós, a Szánkhoz csatolt Móricgát pedig Lacháza külső legelője volt. Ezeken a pusztákon a nagy redempciós jussok egy része egy tagban maradt - vagy a leszármazottak kezén, vagy fölvásárolták azokat élelmes vállalkozók, míg az uradalmi puszták — Bócsa, Prónayfalva — az eladáskor általában kisebb birtoktestekre tagolódtak. 1910-ig a vizsgált pusztákból tíz önálló közigazgatású községet szerveztek. Érdemes elemeznünk e községek mezőgazdasági népességének arculatát: 58 7 A kutatóterületünkön kívüli, de azzal szomszédos Akasztó, Kecel és Kistelek község mezőgazdasági népességét összehasonlításul szerepeltetjük a táblázatban. 38 8 RUBINEK Gyula (szerk.) 1912. 58 7 1910. évi népszámlálás. MSK Új sor. 324
