Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI - 1. Demográfiai összetevők, népesség-kibocsátó települések
nagyobbik részét, vagyis a két folyó közötti városok, faluk és tanyák népe. A migráció fő iránya azért változhatott-változott, mivel a 18. század első felének szervezett telepítései és spontán beköltözései óta regenerálódott a régió népessége, sőt számos településen, elsősorban a mezővárosokban népfölösleg mutatkozott. Ezért válhattak a 19. század második felében — a két kontinuus nagymezőváros: Szeged és Kecskemét mellett (!) - népességet kibocsájtóvá olyan, 18. században telepített helységek, mint Félegyháza, Majsa, Vadkert és Kiskőrös. Az észak felől történő népmozgás nem szűnt meg, hiszen a tárgyalt időszakban is érkeztek jövevények a Jászság, Tápióság több településéről, Észak-Pest megye falvaiból, de jóval kevesebben, mint korábban, következésképp arányuk kisebb a puszták 19-20. századi benépesítésében, mint a 18. századi telepítések idején. Itt kell szólnunk a redempció óta kiskunsági pusztákat birtokló jászságiak migrációjáról és a táj népi műveltségét alakító hatásáról, aminek a szerepét Szabó László vetette fel és boncolgatta. 53 1 Probléma-felvető tanulmányában Szabó László Debrecen, Szeged és a Jászság hatását elemzi az Alföld újkori népi kultúrája alakításában. Megállapítja, hogy Szeged hatása régebbi, mint Debrecené, mert a 14-15. században virágzó egyházi, főként kolostori kultúrája, számottevő kézműves és kereskedő rétege fejlődött ki, és a török elöl elvándorló literátorai, kézművesei beolvadtak más városok polgárságába. 53 2 A hódoltság alatt és utána Szeged sok környékbelit és idegen népelemet (szerb, bunyevác, dalmata, görög, német származásúakat) befogadott, többé-kevésbé asszimilált, majd a 18. század első felétől több hullámban telepes rajokat bocsájtott Dél-Magyarország elnéptelenedett területeire. 53 3 Debrecen a reformáció magyarországi elterjedésétől protestáns szellemiségével hatott a Hajdúság, a Nagykunság, Szatmár, Bihar, lényegében az egész Tiszántúl kálvinista felekezetű népére. A Jászság a hódoltságot népességében kevésbé megfogyatkozva élte túl, mint a Nagyalföld más régiói — pl. a Nagykunság vagy a Kiskunság. Szabó László szerint ennek (is) tulajdonítható, hogy jászsági családok vesznek részt, már a 18. század első felében Dorozsma, Majsa, Félegyháza éz a Nagykunsághoz tartozó Kunszentmárton, Kunhegyes népesítésében. Ilyen módon a hódoltság utáni szervezett telepítések idején a jászságiak számos telepest, rajt küldtek a Duna-Tisza közére, és ezáltal hatottak az új községek, mezóvárosok arculatára, kultúrájára. Kerekegyháza 1857-58. évi telepítését tárgyalva Szabó megállapítja, hogy a puszta tagosítása során már nem olyan jelentős a jászságiak Kiskunságba áramlása, mint a 18. században. 53 4 Magunk is tapasztaltuk, hogy Szendászló puszta tagosítása után kevés jákóhalmi, felsőszentgyörgyi, mihálytelki család költözött 531 SZABÓ László 1978. 532 vő: BÁLINT Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Bp. 1975. BÁLINT Sándor 1963., 1974., 1976. 33 4 SZABÓ László 1990. 25-26. 294
