Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI - 1. Demográfiai összetevők, népesség-kibocsátó települések
A Kecskemét-Izsák-Kiskőrös-Kiskunfélegyháza közötti tíz homokhátsági pusztára irányuló migráció fő kibocsátó települései az alábbiak: legtöbb telepest a szomszédos és legközelebbi városok, községek - Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Soltvadkert, Kiskőrös, Izsák - népessége adta. Utánuk a Közép-Tisza melléke települései: Csongrád, Alpár, O- és Ujkécske, Tiszavárkony, Mindszent következnek. Páhi és Szentimre pusztára jelentős számú telepest bocsátottak jászsági, illetőleg jászsági eredetű települések mint pl. Kerekegyháza, Lajosmizse, Kocsér és a Tápióságról Tápiógyörgye, Tápióbicske. A Duna mellékéről (Kalocsa, Harta, Dunaföldvár) csak Csengődre és Szentimrére, területünk két nyugati, közel fekvő pusztájára érkeztek jövevények. A szegedifólckőX, Kistelekről, Dorozsmáról és Majsáról ezekre a homokhátsági pusztákra is települtek családok. Számos szegedi család származott az 1900as években Fischer- és Bagi-Bócsáta, Monostor és Bugac pusztára, jóval kevesebb Jakabszállásra és egy-két szegedi telepes Orgovány és Páhi pusztára is eljutott. Kistelekiek és majsaiak ugyancsak Bócsán és Bugacmonostoron telepedtek meg. A nagytáji migráció sajátos fejleménye mélykúti (észak-bácskai) családok bócsai és mindszentiek pusztaszentimrei megtelepedése. Kisebb mértékű volt a Tiszántúlról és a Dunántúlról régiónkba irányuló migráció. Reformátusok Hódmezővásárhelyről, Szentesről és Mezőtúrról, római katolikusok Kunszentmártonról, Csépáról, Hódmezővásárhelyről, néhány Csanád megyei (Földeák, Csanádapáca, Újkígyós) és Torontál megyei faluból (Deszk, Kiszombor). A Tiszántúlról a közvedenül Tisza-menti Mindszent bocsátott legtöbb telepest a vizsgált tájra. Túl a Dunáról területünk nyugati, a Dunához közeli fekvésű pusztáira (Szentimre, Csengőd, Tabdi) érkeztek kisebb szórványok. Több családot kibocsátó települések: Dunaföldvár, Dunapentele, Sárbogárd, Perkáta, Dunaadony. A felparcellázott pusztákra a felsoroltnál több helységből származtak „jövevények", de összegzésül a migráció fő irányait, útvonalait kívánjuk megjelölni. A pusztákat benépesítők származása a 20. század elejétől egyébként mind nagyobb szóródást mutat. Erre jó példát kínál a bócsai házassági anyakönyv: az 1906-1920 között házasulok 49, az 1920-1925 között egybekeltek pedig 62 helységben születtek. Kézenfekvő, ebben szerepe volt annak, hogy szélesedtek a fiatalok ismerkedési alkalmai, a katonáskodó legények az 1910-es években több helyen megfordultak stb. ám az adatok elemzéséből leszűrhető, hogy a házasfelek több mint kétharmada az 1920-as években ugyanarról a 17 településről való, mint a megelőző időben elődei. A Duna-Tisza köze 18. századi benépesítésében az észak-déli népességmozgásnak volt meghatározó szerepe. 53 0 A közbirtokossági és uradalmi puszták a 19. század közepén kezdődő kiosztása során már maga a nagytáj adta a megtelepülök 5» BÁRTH János 1993., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 293
