Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI - 1. Demográfiai összetevők, népesség-kibocsátó települések
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI 1. Demográfiai összetevők, népesség-kibocsátó települések Kutatóterületünk összefüggő tömbjének déli fekvésű pusztáin (Tázlár, Szánk, Szentlászló) és a közelükben elterülő, még délebbi pusztákon (Pálos, Csólyos, Kömpöc) szembetűnő a szegedi telepesek nagy száma és jelentős aránya. Ezt már Bálint Sándor kimutatta, de a szegedi nép migrációjának harmadik szakaszához kötötte, amely az 1879-es nagy árvíztől kezdődött. 52 8 Az anyakönyvek arról tanúskodnak, hogy szegediek több pusztán már az 1860-70-es években megtelepültek, mint ahogy Halas 1861-től tagosított közlegelőin is földet szereztek szegedi juhászok és paraszt-családok. Születési helyük megnevezése gyakran „Szeged-szállás", ritkábban Szeged-Felsőtanya vagy Alsótanya, némely esetben csak ennyi: „szegediföld'. A Város 142 ezer kat. hold kiterjedésű határát a környékbeliek — és persze maguk az otdakók is — az utóbbi időkig így említették: ,, szöge difiid'. 52 9 Tázláron meghatározó volt a szegedi telepesek többsége, Pálos, Szendászló, Szánk, Móricgát és Csólyos pusztán viszont nagy számú félegyházi, majsai, kisteleki család is megtelepedett. Szendászlón a félegyháziak kitelepülése mutatkozik meghatározónak, Szánkon a majsai bevándorlás jelentősebb, míg Páloson, a szegediek mellett, kisteleki családok beköltözése volt igen számottevő. A Szentlászló pusztát megváltó négy jászsági településről és a Pálost birtokló ládányi, kiséri közbirtokossági tagok közül a tagosítás után igen kevesen költöztek redempciós jussukra. Ugyancsak kevés kunszentmiklósi redemptusleszármazott tartotta meg szanki, illetőleg kiskunlacházi család móricgáti illetményföldjét. Az anyakönyvi és a családtörténeti anyaggyűjtés az 1880-as évekig a jászságiak közül tízegynéhány jákóhalmi család szendászlai és tizenhárom ládányi család pálosi letelepedését mutatta ki, ami a két puszta (illetve pusztaközség) egykorú népességében elenyésző hányadot (kb. 4-5 %-ot) jelent. Az említett településeken kívül Szankra Halas és Bodoglár nevű pusztája, több helyre uradalmi dohánykertészségek és az önálló igazgatású Puszta-Péteri bocsájtottak a parcellázás utáni években számottevő telepes rajokat. Péteri puszta benépesedését is föltártuk, itt azt kell aláhúznunk, hogy 1830-ban betelepített puszta utóbb telepeseket kibocsájtó fészekké vált. Kömpöc, Pálos, Szánk, Móricgát és Szendászló - mint említettük - a kiskunmajsai római katolikus egyház fíliái voltak. Az anyaegyház egyidejű vagy 32 8 BÁLINT Sándor 1974. 411. 52 9 BÁLINT Sándor 1976. 109. Pl. „Szpgdifidön letter»" - mondogatták az idősebbek. Kiskunhalas szintén terjedelmes, 112 ezer holdas határát is emlegették, jelölték így: „halasifold." 290
