Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái - 2. Felső-Pusztaszer
Visszaemlékezések szerint több kecskeméti gazda azért nem vette meg pusztaszeri bérföldjét, mert másutt is volt földje és nem akart városától 45-50 km távol letelepedni. Ekkor vetette meg a lábát Felső-Pusztaszeren több kisteleki gazda és módos kereskedő: Szalai János nagygazda 97 holdat, Tóth Tamás 52, Domonics Sándor és Tóth István 51-51, Sinka Antal 49, Deutsch Sándor kereskedő 112 holdat vásárolt. Szeged-Felsőtanyáról a Kordás-család három tagja vett hasonló területű örökföldet. 1908-ban a sövényházi határszélen az újabb kiosztású bérföldeket árverezték, majd 1920-ban, 1923-ban folytatta és az 1920-as évek végén fejezte be Kecskemét városa a bérbeadott puszta eladását. 1890-ben 183 házban 1128 lakost írtak össze, 1926-ben 1691, 1930-ban pedig 1857 fő volt Felső-Pusztaszer lélekszáma, 51 9 tehát népessége eléggé egyenletesen gyarapodott. 1881 és 1934 között Felső-Pusztaszer közigazgatási szempontból Kistelekhez tartozott, az egyházi szolgáltatásokat pedig hosszú éveken át a csanyi római katolikus plébánia látta el. 1926-ban egyházi hovatartozásukban változás következett be: az év tavaszán „a felsőpusztaszeri hívek, akik közigazgatásilag Kistelekhez, egyházilag Csanytelekhez tartoztak, ami úttalan utakon 4 óra kocsijárás Kistelektől, azzal a kéréssel fordultak a váci püspökhöz, hogy miután temetés, esküvő, keresztelés stb. közigazgatási háttérrel is bír, nehogy minden ügyükkel Felsőpusztaszerről Kistelekre, ismét pedig Csanytelekre kelljen járniok, csatoltassa át az ő pusztájukat a csanádi egyházmegyéhez és a kisteleki plébániához, hisz a temetéseket és az évi 6 szentmisét kivéve úgy és minden egyéb egyházi dologban a kisteleki plébánia szolgálatait veszik igénybe. Az ügy a szabályszerű előmunkálatok elintézése után (...) Rómába került," ahol a Congregatio Consistorialis 1926. május 29-én hozzájárult a puszta átcsatolásához. Az átadás-átvételt 1926. október 21én a kisteleki plébánián latin nyelvű okmányban rögzítették. 52 0 1925 őszén hat felső-pusztaszeri jegyes pár, a csanyteleki plébános „elbocsájtójával," már Kisteleken kötött házasságot, 1926-ban pedig 38 felsőpusztaszeri illetőségű fiatalt (19 jegyespárt) esketett a kisteleki plébános. Utóbbiak közül 20 helybéli, 7 kisteleki, 3 pálmonostori, 2 kecskeméti, l-l csanyi, csongrádi, hódmezővásárhelyi, majsai, sövényházi, illetve szeged-felsőtanyai volt. 52 1 A fiatalok származásából a pusztaszerieknek a szűkebb környékre korlátozódó házassági kapcsolatrendszerére is következtetni lehet. 1927-ben Kisteleken 189 elhunytat temettek, s 29 volt felső-pusztaszeri lakos. A pusztaiak orvosi ellátásának hiányát is mutatja, hogy közülük 14 egy éven alóli: többségük néhány hetes, hónapos csecsemő. Az elhaltak közül kecskeméti gyökérzetűek: a népes Hatvani-család 4, a Harkai-család 2, a Festő Hegedűs, a sí' Források: VICSAY Lajos 1929. 231., MSK Új sor. 83. Bp. 1932. 333. 52 0 Kistelek, Rk. Plébánia, História domus I. 42-43. 52 1 Kistelek, Rk. Plébánia irattára. Eskettek anyakönyve VI. 1916. jan. 1. - 1936. szept. 286
