Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái - 2. Felső-Pusztaszer
dasági segédmunkás, 3 másféle szolga, 69 napszámos. 51 2 Látható: kevés birtokos - valójában földbérlő - lakott felső-pusztaszeri tanyáján, az ott élők túlnyomó többsége mezőgazdasági munkás és azok családtagja volt. Rajtuk kívül 225 idegen származásút: 194 kecskeméti, 9 félegyházi, 7 mindszenti, 6 csongrádi, 2 kisteleki illetőségű személyt is számba vettek - valamennyiüket 20 tanyán, ahol „honos lakosok" nem tartózkodtak. Említettük, hogy az 1857. évi népességi összeírás az október 31-iki helyzetképet rögzítette. Tudjuk, hogy több felsőpusztaszeri gazda Péteri pusztai kertészek alkalmazásával dohányt is termelt. Erről bizonykodik, hogy Palugyay Felső-Pusztaszert „puszta kertészség"-nek nevezi. Késő ősszel került sor a nádtetős, nyitott pajtákban szárított dohányfűyrVek leveleinek simítására, osztályozására, ami sok munkást igényelt. Úgy véljük, a mintegy 20 tanyán összeírt 225 alkalmazott dohánytermesztő gazdaságokban dolgozott. Az 1853-ban hat évre bérbeadott földeket 1859-ben négy évre, majd 1863tól ismét hat esztendőre adták bérbe. A haszonbérlők kötelesek voltak a bérföldnek a közlegelővel érintkező határán fél öl széles és ugyanolyan mély árkot ásni és az árokpartot fával beültetni. A haszonbéri idő Szent Mihály napjától (szept. 29.) Szent Mihályig tartott. Ha haszonbérletüket nem hosszabbították meg, az épületeket kötelesek voltak elbontani és elhordani. Erre alig került sor, mivel az új bérlő a régivel a tanyai épületek árában rendszerint megegyezett. A „régi vagy legrégibb kiosztású földek" újabb bérbeadásai során a haszonbérlők egy része kicserélődött, más kecskeméti családok megtartották bérföldjüket. Sajnos, az 1853-59 közötti bérleti szerződéseknek kb. fele elkallódott, de annyi megállapítható, hogy a „legrégibb kiosztású" földek akkori bérlői közül a Beke-, a Harkai-, a Kalics-, az Orbán-, Tormássi- és Vágó-család 1881-1887ben is a földbérlők között volt. Más forrásokból tudjuk, hogy a szintén kecskeméti Dakó-, Dékány-, Hatvani-, Madari- és Olajos-család is megtartotta az 185060-. as évek árverésein bérbevett földjeit. Kecskemét városa még két alkalommal parcellázott újabb földeket FelsőPusztaszeren: 1866-ban 28 parcellában 1196 kat. holdat és 1874-ben 51 darabban 2106 kat. holdat. Mindkétszer hat évre adta bérbe a járás földeket, és az előbbieket „újabb kiosztású", utóbbiakat „legújabb kiosztású" haszonbéres földeknek nevezték (59. ábra). 1875-ig mintegy 5633 kat. holdat: 7536 kat. hold kiterjedésű pusztája háromnegyedét parcellázta fel a város. 1866-ban a régebbi kiosztású földek haszonbérlői közül négy, 1874-ben hat szerzett újabb bérföldet. Dékány István pusztabíró illetve utódai és Szelei János kecskeméti gazdálkodó mind a három parcellázáson részt vettek és földet béreltek. Az 1874 őszén tartott árverésen Bagi Lajos 246, ifj. Sz. Tóth János 217, 51 2 Az 1850. évi adatok forrása PALUGYAY Imre 1855. 473-474., 1857-ről: CsML, Szentes, Összeírások, Felső-Pusztaszer község, 1857. 282
