Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 6. Mérges
6. Mérges A középkorban Asszonyszállása néven kun szálláshely. A Jászkun Kerület megváltásakor (1745) Jászberény város birtokába került. 1850-ben a pusztán 3 házban 35 római katolikus vallású személy élt, akik a „majsai anyaegyházhoz" tartoztak. Az összeírt állatállomány 9 ló, 4 öszvér és szamár, 16 ökör és bika, 6 tehén, 570 juh volt, 45 8 amiből szerény mértékű jószágtartásra lehet következtetni. A jászberényi közbirtokosság illetőleg a haszonbérlői föltehetően több számosállatot is legeltettek a 4237 kat. hold területű homokpusztán. A II. katonai adatfelvétel néhány szállást, homoksíványt, utakat és a szeged-alsóvárosi pusztára átnyúló Mérgest erdős, tünteti fel (1860-61: XXXV. 61. szelvény). A 19. század vége felé Mérges pusztát Meszes Mátyás és néhány gazdatársa bérelték és elsősorban legelőül használták, de a majsai anyakönyvek bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a pusztán számos parasztcsalád gazdálkodott is. 1900-ban a közigazgatásilag Kiskunmajsához tartozó pusztán 184 lakost írtak össze. 45 9 1902-ben Ormódi Béla (1831-1917) vállalkozó szellemű szegedi pénzember megvásárolta a pusztát a jászberényiektől és rögtön felparcellázta. 5-10 holdas parcellákat osztott, 1 magyar holdat (1200 négyszögöl) 90 forintért adott és a föld árának egynegyedét kellett a vevőknek kifizetni, a többire részletfizetést engedett. A puszta krónikása szerint „a legszegényebb emberek (...) néhány korona foglaló biztosítása mellett" földhöz juthattak. 46 0 A Szeged határával szomszédos puszta eladása nagy népmozgást indított el, főleg szegedi földről, de a dorozsmai, halasi határból és a táj távolabbi falvaiból is. Ormódi Béla az 1890-es években a horgosi Kárász-család 3000 holdas királyhalmi pusztáját vásárolta meg, holdanként 30 forintért és kétszeres áron parcellázta. Merésznek látszó vállalkozása sikerült, s föltehetően az adott ösztönzést Mérges megvételére és hasonló kiosztására. 46 1 Még a parcellázás évében kataszteri térkép készült Mérges pusztáról, amely — szerencsés módon - föltünteti a földvásárlók nevét és az első tanyákat. Amikor a kataszteri fölmérés készült, még nem kelt el minden parcella, azok birtokosának Ormódi Bélát, sót több helyen a jászberényi közbirtokosságot jelölték. A pusztát 33 dűlőben kimért, egyenlő parcellákra osztották és árverésen értékesítették. A módos gazdák természetesen több parcellát, néhányan 50-60, sőt 100-200 holdat is vásároltak. 46 2 43 8 PALUGYAY Imre 1854. 262-263. 43 9 1930. évi népszámlálás. MSK Új sor. 83. Bp. 1932. 45. 46 0 GRÜNER Fülöp: Pusztamérges története, é.n. 5. (A községgé alakulás 25 éves jubileumán elmondott beszéd szövege) 46 1 Ormódi Béla tevékenységéről 1. BÁLINT Sándor 1976. 574-575., FÜR Lajos 1980. 243-244. 46 2 Pusztamérges kataszteri térképe, 1902. Felvette Kanizsai Gyula kat. főmérnök. Szerkesztette Fráter Zoltán. CSML, Hódmezővásárhely, HoK 23. 248
