Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 5. Jakabszállás

A háború utáni infláció alatt 374 holdra gyarapította, utóbb megvásárolta az egykori Windisch-birtokot új tulajdonosától, az eladósodott Faragó Antaltól. Majorjában családos cselédeket alkalmazott, aratásra részeseket, szólőmunkára napszámosokat fogadott és birtoka egy részét haszonbérbe adta. Említettük, ő adományozta a római katolikus templom és plébánia telkét. Lássunk példát szegényparaszt és törpebirtokos család megtelepülésére. A kiskunfélegyházi Viskovics Károlynak 12 holdas tanyai gazdasága volt a pusztán. Imre fia 1919-ben vette feleségül a kecskeméti születésű Pásztor Máriát (1901), aki bugaci majorban nőtt fel, s miután szülei elváltak, anyja nevelte ötödmagá­val. A fiatalok négy évig a Viskovics-tanyán laktak, akkor Viskovics Imre (1898­1965) 3 holdat jussolt szüleitől a Görbeszéki dúlóben, amire maguk építettek kis tanyát. Tartottak 2 disznót, 2-3 birkát, néha 2 tehenet, libát, pulykát, csirkéket, s telepítettek 800 négyszögöl szőlőt. Az asszony kora tavasztól rendszeresen vitt tojást és baromfit a kecskeméti piacra. , jAönytársammal elindultunk éjfél után kettő­kor. Elől-hátul egy-egy garaboly, benne három pár csirke és kétszáz tojás. Közbe' leültünk az árokszélre, egyőnk aludt, a másik vigyázott a batyura. Sokat szenvedtünk ... Négy óra hossza volt az út." Volt olyan esztendő, hogy száz kacsát is tartott. A kacsák piacra szállítása már kocsit igényelt. Hol egyik, hol másik szomszéduk szólt, mielőtt ment Kecskemétre és ha kisebb volt, 10 pár, ha nagyobb, 6-7 pár kacsa elfért a kocsiderékban. Megfizették a fuvart. Amit a piacozással árult, takarékpénztárba tették a lányuk kiházasítására. Kecskeméten készíttettek szobabútort (2 szek­rény, 2 ágy, asztal székekkel) és konyhaszekrényt a lányuknak. Férje mezőőri munkát vállalt, gyalog járta a pusztát és mellette elvégezte a kis gazdaság dolgait is. Két gyermeket neveltek föl: fiuk a második világháború áldozata lett, lányuk­nak négy gyermeke született. A pusztán sok hasonló törpebirtokos és kisparaszt gazdaság volt, amelyek a szűkös, takarékos önellátás mellett piacra is termeltek. A kecskeméti reformátusok migrációjára és beházasodására példa Balogh Pál és felesége, Csik Ilona családja. Balogh Pál (1920) apai nagyapja, B. József szabadjakabi, nagyanyja, Tószegi Terézia kecskemét-ballószögi református csa­ládban született. Felesége, Csik Ilona (1930) apai nagyszülei szabadjakabi katoli­kusok, anyai nagyapja Csendőr István szabadjakabi református, nagyanyja, Font Ilona soltvadkerti evangélikus családból valók. Az anyakönyvi kutatás is tanúsít­ja, hogy nem volt ritka a különböző vallásúak összeházasodása. 45 7 45 7 Jakabszállási adatközlók: Fekete János római katolikus plébános, 1987-1989. évi gyűjtés: Sári Jánosné Kun Mária (1903), Ördög Antal (1915), Sallai Gyula (1917), Volford Lajos (1935); 1999. évi gyűjtés: Balogh Pál (1920), Balogh Pálné Csik Ilona (1930), Bozsó Ferenc (1925), Kádár Németh Mihály (1908), Viskovics Imréné Pásztor Mária (1901), Pintér Jánosné Hegyesi Erzsébet (1919), Berente István (1928). 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom