Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 3. Szánk és Móricgát

Somogyi Gábornak (146 kh) és özv. Deli Pálnénak (101 kh) volt még nagyobb birtoka. Idősb Forczek József 383 kh, a halasi Bazsa Mihály 276 kh, Bazsa József 245 kh területű tanyás gazdasággal rendelkezett. Rajtuk kívül a halasi Rokolya Józsefnek, a Péteri pusztai Szemerédi Gábornak és Illésnek, valamint 8-10, anyakönyvi kutatásaink szerint szegedi származású gazdának volt 100-230 kat. holdas homoki gazdasága. Szinte mindannyian nagy legelőt és rétet hagytak, és jellemző, hogy a 100 holdon felüli birtokosok rétje és legelője megközelítette szántóföldjeik területét.

39

7 Szembetűnő, hogy a birtokosok fele 1895-ig nem telepített szőlőt. Akik telepítettek, azoknak is csak 1-2-3 hold szőlejük volt, kivéve Rácz Ferenc nagygazdát, aki 9 hold futóhomokot telepített be szőlővel. A község 20. századi társadalmára más helyen még visszatérünk. 19

7 A magyar korona országainak 1895. évi mezőgazdasági statisztikája. Gazdacímtár. Bp. 1897. 212