Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 3. Szánk és Móricgát
A 100 hold feletti birtokosok rétegeződése: 101-200 kh közötti tizennyolc, 201-300 kh közötti hét, 301-500 kh közötti kettő, 501-1000 kh közötti három, 1000 kh feletti földbirtokkal két személy rendelkezett. Igaz, hogy Szánk pusztán nagy területet buckás síványhomok és holdanként 3-4 aranykoronás sárgahomok borított, amelyet nehéz munkával tettek művelhetővé és keveset termett, következésképp 100 hold birtoklása nem minden esetben és nem mindjárt a puszta kiosztása jelentett gazdagodási lehetőséget, kiváltképp nem jómódot - mégis, a rendelkezésre álló források alapján ez a birtokhatár mércének, a vagyonosság egyik meghatározójának tekinthető. A 32 birtokos kezén 9612 kat. hold, a község határának több mint fele (52 %-a) összpontosult. Öten: Alexander László mérnök (747 kh), Lavatka Béla (1071 kh), Lengyel Antal takarékpénztári igazgató, Somogyi József (777 kh) és Szivák Imre (229 kh) ügyvédek úri birtokosok voltak. Alexander, Somogyi és Szivák neve a redempciós jussok fölvásárlásáról ismert, Lengyel pedig valószínűleg a pusztarészek vételéhez hitelt nyújtó takarékpénztár igazgatója. Az 1895. évi mezőgazdasági összeírás a Móriczgát eladása előtti birtokviszonyokat mutatja, amikor az összevásárolt pusztarészeket még a mérnök, az ügyvédek és a bank birtokolták. A legnagyobb földbirtokkal (1123 kh) idősb Rácz Ferenc és családja rendelkezett. A család szegedi földről származott, sarjai tanyás gazdák voltak Kistelek határában, utóbb földet vásároltak Szendászló pusztán és az 1860-70-es évek fordulója táján vetették meg a lábukat Szánkon. Birtokgyarapításuk a szintén szeged-felsőtanyai gyökérzetű, Szentlászló pusztán megtelepülő Tápai-családéhoz hasonló, amelynek gazdálkodása és üzemszervezete Balogh István példa értékű tanulmányából ismert. Rácz Ferenc az 1890-es években a község bírói tisztét töltötte be. Említettük, hogy a katolikus vallású László-család azon kevés szentmiklósi közé tartozott, akik nem adtak túl redempciós jussukon. Ifjú László Jánosnak 1895-ben 476 kat. holdas birtoka volt. Egyik unokája 600 holdas birtokra emlékezett, amelyből nagyapja a tázlár-bócsai határszélen nagyobb „osztályföldet" eladott, így négy gyermekére kb. száz-száz holdat hagyott örökül. 39 6 László János állatállománya: 44 szarvasmarha, 10 ló, 52 sertés, 120 birka. Két feles dohánykertészt alkalmazott, akik kb. 20-22 holdon termesztettek dohányt. Tanyáján hosszú, nádtetős pajtában szárították a dohány füzéreket. Szőlőt is telepített, az emlékezet szerint 1898 táján volt néhány éves a telepítése. Adatközlőnk apja örökségéből 40 holdat eladott Lippai Jánosnak, így a 20. század elejétől a nagygazda egyik fia 60 holdon gazdálkodott. A redemptus-leszármazottak közül 3, 6 L. 394. jegyzet és László Mihály (1889) adatközlése szerző 1965. évi adatgyűjtése. Adatszolgáltatók: László Dezső (1894), Gál Miklós (1897. Móricgát), Sztankovics István (1903), 1965. évi anyaggyűjtés. 211
