Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 3. Szánk és Móricgát
Szánk és Móriczgát benépesítésében végül is a puszták teljes kiosztása eredményezett nagymérvű gyarapodást: 1890 és 1910 között a népesség több mint kétszeresére - 1790-ről 3830 főre nőtt. Móriczgát lélekszáma 1910-ben 1329 fő, a „külterületi lakott hely"-ként nyilvántartott Syollosoron 202 lakos élt. 39 2 Janó Ákos kutatásai alátámasztják azt a más puszták benépesedéséből is leszűrt következtetést, hogy Szeged határából elsősorban törpebirtokosok, elaprózódott földeken élő gazda-ivadékok költöztek a homokpusztákra, akik 23-5 holdas jussukon nem tudtak megélni, de ha azt eladták, az árán négyötszörannyi — néhol több — járásföldet vásároltak, ami meglévő termelési tapasztalatukkal biztos alapot nyújtott a család megélhetéséhez. Hasonló motivációja volt a kisteleki családok áttelepülésének. 39 3 Majsáról viszont Janó szerint zömmel napszámosok települtek a pusztákra, mert helyben nem voltak nagyobb gazdaságok, ahol munkalehetőséghez, keresethez juthattak. A majsai törpebirtokosok pedig a forgalmas helyi piacon értékesíteni tudták termékfölöslegüket. A majsai szegényparasztok a Szőlősoron vettek kis földet vagy a faluban házhelyet, a törpebirtokosok, kisparasztok, gazdák viszont a határban vásároltak pusztaföldet vagy eladó tanyaföldet, ki-ki anyagi ereje, megelőzöttsége szerint. így az 1893-tól kimért falusi porták és a határbeli földek telepeseinek társadalma kezdettől fogva különbözött. A belterületen még az 1960-as években is, a becslés szerint, 80-90 %-ban majsai eredetű családok laktak, 39 4 pedig a két világháború között több tanyai gazda szerzett vagy épített a faluban házat. A 19-20. század fordulójára közel háromezer lélekszámú (1900: 2943 fő) község társadalma nagy mértékű polarizációt mutat. A puszták teljes kiosztásakor aránylag olcsón lehetett földet venni, aminek kézenfekvő következménye, hogy egyfelől sok kispénzű törpebirtokos és szegényparaszt iparkodott legalább 5-10 hold homokot szerezni, amelyen — a saját kis gazdaságán kívüli munkavállalás mellett - családját eltarthatja -, másfelől a módos gazdák és a tehetős, vállalkozó típusú „úri középosztály" képviselői nagy pusztarészeket tudtak vásárolni. Utóbbi már a redempciós jussoknak parcellázás előtti eladása és fölvásárlása során megmutatkozott. Nem volt ritka, hogy szeged-felsőtanyai, kisteleki, szentlászlai, majsai gazdák, gazda-sarjak 60-80-100 holdnyi, némelyek több száz hold homokpusztát vásároljanak. 1895-ben a 18506 kat. hold határú Szánkon 32 száz holdon felüli birtokot vettek számba. 39 5 A hasonló területű homokhátsági települések közül alig volt néhány (pl. Orgovány, Páhi), ahol a 19. század végén ennyi száz holdon felüli birtokos élt. 39 2 1910. évi népszámlálás. MSK Új sor. 42. Bp. 1912. 557., 1930. évi népszámlálás. MSK 49. 39 3 JANÓ Ákos 1982. 28. 39 4 ÉGETŐ Melinda 1978.163. 39 5 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Második kötet. Gazdacímtár. Bp. 1897. 222-223. 210
