Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 1. Szentlászló - 2. Pálos és Csólyos
dűlőre (...) Dél felé magasra szálló fustgomolyok, szolgafán függő bogrács, párolgó juhpaprikás volt látható a megszállott területeken. Csólyospusztát 26 dűlőre osztották fel, s 106 birtoktestet hasítottak ki belőle (...) Az első napon a 9., pénteken a 19. dűlőig haladtak. Szombaton az osztást befejezték. Alig ütötték le egyes birtokosok a mezsgyekarót, Kistelek, Majsa és Kömpöc, Csólyossal határos községekből megjelentek a földvásárlók. Kiválasztottak egy kedvök szerinti birtokot, s megtették ajánlatukat a gyengébb földek holdjára 80-120, a legjobbakra 230-280 frt-jával, 300 frtos ajánlat még nem volt. Az új birtokok gazdái azonban vártak az eladással, s emiatt jelentékenyebb adás-vevés ez ideig még nem is történt." 35 7 1897-ben már 78 ház állt a pusztában. Birtokosai közül, családnév kutatásaink alapján Balassi József, Bartucz János és Sándor, Birgés Antal és Ferenc, Csókási Mihály, Majoros Sándor, Muhel Ferenc, Sejben József, Sisák Sándor kisteleki, Csányi József és Lajos, Fűz Mihály, Kondász János, Mucsi András szeged-felsótanyai, Daka Ferenc, Daka Mihály és Ónozó István szegedi földről Pálosra származó telepes — többségük pedig kiskunfélegyházi volt. 35 8 A századfordulón Páloson 1234, Csólyoson 1188 lakost vettek számba, 359 tehát Csólyos puszta gyorsan tanyásodott és öt év alatt népesedése megközelítette a korábban tagosított Pálosét. Bálint Sándornak egy szatymazi kisparaszt csólyosi és egy szeged-csorvai gazda-sarj pálosi megtelepüléséről közölt anyaga ugyanazt az élelmes vállalkozó kedvet, szorgalmat példázza, melyet számos szegedi család szentlászlai, tázlári migrációját vizsgálva tapasztaltunk. Majsai anyakönyvi adatgyűjtése a két pusztán az alábbi szegedi gyökérzetű családok létét mutatta ki: Ábrahám, Bárkányi, Barna, Bitó, Bodor, Borbola, Bozóki, Börcsök, Budai, Csányi, Csikós, Csipak, Csóti, Csukonyi, Csúri, Daka, Darázs, Dékány, Dobó, Dudás, Dicső, Erdélyi, Faragó, Falusi, Felhő, Fodor, Gémes, Gera, Gombos, Gyömbér, Halál, Halász, Hegedűs, Horváth, Jakus, Kasza, Katona, Kazi, Kéri, Kiri, Kócsó, Kondász, Kónya, Kormányos, Kószó, Körmendi, Magyar, Makra, Máté, Martonosi, Menyhárt, Mészáros, Meszes, Mucsi, Nacsa, Oláh, Ónozó, Ótott, Ördögh, Palotás, Pálfi, Papdi, Parragi, Rajczi, Rigó, Róvó, Rutai, Rúzsa, Sári, Sávai, Sutka, Szekeres, Szögi, Tandari, Tari, Tóth-Molnár, Vass, Veszelka, Vetró. 36 0 Közöttük több, szegedi földről Kistelekre gyökerezett család is szerepel, mint pl. a Bitó, Csókási, Erdélyi. 557 Félegyházi Hírlap, 1895. szeptember 22. Közli: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor (szerk): Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez. Kecskemét, 1985. 287. 55 8 A csólyosi birtokosok jegyzékét az 1897. évi birtokrészleti jkv-ból közli FODOR Ferenc 1995. 100. 35 9 FODOR Ferenc 1995. 101. Forrása: BKMÖL, Kiskunfélegyháza közgyűlési jkv. 1167/1904. 36 0 BÁLINT Sándor 1976. 157-158. 193
