Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 1. Szentlászló - 2. Pálos és Csólyos
Palotás Vincze - Lajkó Anna (Kiskundorozsma) Pálosi tanyán éltek, hat gyermeket neveltek föl. Palotás Anna - Kapás Lajos (Kistelek) A férje módos gazdacsalád ivadéka, Kisteleken éltek. Palotás Pál - Tóth Krisztina (Pálos) Helyben gazdálkodtak, hat gyermeket neveltek föl. Palotás Illés Közép-Páloson 60 holdon vetette meg a lábát, amit gyarapítani tudott, így hagyhatott fiaira 10-10 holdas kisparaszt birtokot. Tíz gyermeket neveltek föl, közülük négynek szegedi, kettejüknek pálosi, egynek-egynek dorozsmai, kisteleki, majsai, illetve tázlári volt a házastársa. A második nemzedék párválasztása, házassági kapcsolatai jól mutatják a szülőföldhöz való még eleven kötődést. A dorozsmai és majsai föld közvedenül szomszédos volt Pálossal. A 19. század végén és a századfordulón családot alapító nemzedék kevesebb (3-6) gyermeket vállalt és nevelt fel, mint szüleik tették. (Adatközlők: Palotás Pál, 1913. és felesége Juhász Aranka, 1925.) Csólyos A Pálossal határos pusztát Félegyháza közbirtokossága váltotta meg 5000 forintért. 35 3 A két puszta határszélén gyakoriak voltak a villongások, mert a pásztorok át-ádegeltettek a másik pusztába, és Csólyos bérlői maguknak vitatták a határhoz közeli pálosi csárdát és kőkutat. Végül a félegyháziak is építtettek csárdát a maguk pusztáján, melyet 30 hold földdel és a szabad bormérés jussával haszonbérbe adtak. 35 4 1828-ban a puszta egyedüli épülete a csárda, 7 lakójával, 1835-ben pedig 9 római katolikus és 3 református lakta. 35 5 A félegyháziak hoszszú évtizedeken át kizárólag legelőnek használták és csak 1895-ben, a közbirtokossági legelők közül csaknem utolsóul, határozták el a tagosítását. 35 6 A Félegyházi Hírlap érzékletes leírást közölt a puszta kiosztásáról, melyből idézünk néhány részletet: „Folyó év szeptember hó 19-én kezdték meg a közpuszták felosztását Csólyoson. Már szerdán sokan mentek ki a távoli pusztára úgy, hogy csütörtökön kora reggel egész kocsitábor terült el az alsó csőszház környékén (...) A szélrózsa minden irányából jöttek emberek, ki kocsin, ki gyalog. Egyik ősi jussát kivenni, a másik földet vásárolni, a harmadik földet eladni jött (...) Az osztó mérnök személyesen mutatta minden birtokosnak az őt illető darab földet, melynek négy sarkára azután leverhette a mezsgyekarót (...) így mentek dűlőről »3 BKMÖL, Kiskunfélegyháza levéltára, A 25. C 1. F 4. N. 15. 33 4 FODOR Ferenc 1995. 86. 33 3 Ludovicus NAGY 1828. 468. Schematismus venera bilis cleri almae diocesis Vaciensis pro anno aerae communis 1835. Posonii. 99. 33 6 Kiskundorozsma a közbirtokossági legelőt még később: 1898-99-ben osztotta ki, a redempcióhoz való hozzájárulás arányában. 192
