Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 9. Szentimre
volt tagja és velük tartott néhány rokonuk (testvér, unokatestvér), akik már Szentimrén alapítottak családot. Az 1890-es évek elején 12 ezer lakosú Mindszent a Csongrád megyei Pallavicini és a Károlyi uradalom szorításában élt. Katolikus vallású lakossága túlnépesedett, a szegényparasztok közül több százan jártak el kubikosnak, de a század végére lezajott a folyószabályozás és a vasútépítések konjunktúrája, emiatt nehezen kaptak munkát. A község határában és környékén nem tudtak földhöz jutni. Hírét vehették az Ivánka-birtok eladásának és néhány különben mozgékony vándormunkás bizonyára így került 1895-ben a pusztára. Előbb Antal Pál, Apró Gáspár, Bozó Márton és Mihály, Csernák Pál, Jaksa János és felesége érkeztek, utánuk a Korom, a Marton, Mihály, Pálinkó, Szécsi család több tagja. Szorgalmukkal, dolgosságukkal boldogultak a számukra szokatlan homokpusztán. Több család költözött az eladott Ivánka-birtokra a Fejér megyei NagyPerkátáról. Az 1890. évi vevőtársulatban még csak ketten voltak perkátaiak, 1895-ben három perkátai házaspár volt a 2. vevőtársaság tagja, és utóbb újabbak próbáltak szerencsét (Gelencsér-testvérek, Rajcsányi, Pavlicsek, Tóth, Vadász család). Az adonyi járásban fekvő Nagy- és Kis-Perkáta lakossága szintén uradalmi birtok szorításában élt: Nagy-Perkáta határa 5045 kat. hold, népessége 3581 lélek (1913). A Fejér megyei települések közül az 1857-ben parcellázott Kerekegyháza pusztára is Perkátáról költözött a legtöbb család. 27 9 Érdemes a telepeseket kibocsájtó helységeket kis- és nagytájak, tájegységek szerint csoportosítanunk: a Duna-Tisza közi homokhátságról 224, Tisza melléki településekről 83, a Duna mellékéről 52, a Jászságból, Tápióságról és peremvidékéről 21, Kelet-Dunántúlról (Fejér és Tolna megyéből) 29, Közép- és NyugatDunántúlról 23, Bácskából 6, Tiszántúlról 4 és a Felföldről 2 elhunyt személy települt. A Duna és Tisza mentén fekvő helységeket folyó mellékinek tekintettem, függedenül attól, hogy túl a Dunán, illetőleg a Tisza melyik partján települtek, mivel a népi műveltségüket egyformán a folyómellék természetföldrajzi adottságai határozták meg. Jóllehet Szent-Imre puszta a Dunához közelebb, 18-22 kmre terül el, sokkal több jövevény érkezett a távolabbi, Szolnok-Mindszent közötti Tisza-vidék településeiről. Ennek okaira az összegzésben térünk vissza. A szentimrei református egyház anyakönyvei 1944-ben elpusztultak vagy nyomuk veszett, 28 0 így a reformátusok származásáról visszaemlékezésekből tájékozódtunk. tiszaugi a Balogh, Deli, Tasi, Vincze család, makádi a Varga, tassi a Rabnecz, Piróth, Mészáros, dunavecsei a Szűcs és hódmezővásárhelyi a Dezső, a Körös és Tóth család. 27 9 1913. évi Helységnévtár. SZABÓ László 1990. 37. 28 0 Bagi László kiskőrösi református lelkész tájékoztatása. 154
