A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
III. A jövő - Dr. Szlávik Lajos: A Tisza árvízvédemi rendszerének megújítása: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
DR. SZLÁVIK LAJOS A TISZA ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZERÉNEK MEGÚJÍTÁSA: A VÁSÁRHELYI-TERV TOVÁBBFEJLESZTÉSE A közel évtizedes száraz, aszályos időszakot követően 1998-tól több rendkívül veszélyes árvíz vonult le a Tiszán. A négy év alatt mintegy 120 milliárd Ft-os védekezési, kárelhárítási és újjáépítési költséget okozó árvizeknek igen kedvezőtlen volt a társadalmi, politikai hatása. Annak dacára, hogy az utóbbi évek európai eseményeivel szemben a gátszakadásnak nálunk nem voltak halálos áldozatai, erőteljesen fokozódott a veszélyérzet, és növekedett a biztonság megteremtésének igénye. A szélsőséges árvízi helyzetekre készített modellvizsgálatok eredményei szerint a Tiszán és mellékfolyóin számolni kell az árvízszintek emelkedésével, az árhullámok levonulását jellemző hidrológia paraméterek változásával. A Tisza árvízi problémáinak oka alapvetően kettős. Egyrészt, a nagyvízi meder vízvezető képessége az elmúlt évtizedekben leromlott, elsősorban az érdesség megnövekedése, a víz lefolyását gátló akadályok miatt. Másrészt, emelkednek az árvízszintek részben az újabb és újabb hid- rometeorológiai szélsőségek előfordulása, részben pedig a hegyvidéki vízgyűjtő területeken végzett emberi beavatkozások hatásá- nak eredőjeként. A Tisza-völgy jövőbeni árvízvédelme megoldási módjainak megválasztásánál számolni kell a folyó sajátos árvízi viselkedésével. A Tiszán az év bármely szakában kialakulhatnak rendkívüli árvizek, a szélsőségesen változékony vízjárású Tisza vízgyűjtő területén nemcsak a téli hó elolvadása, hanem a tavaszi-nyári, sőt őszi nagy esőzések is veszélyes árvizet okozhatnak. Ezeket az árhullámokat biztonsággal csak az előidéző időjárási helyzet kialakulásakor lehet előre jelezni. Történeti tapasztalat, hogy a száraz és nedves évek csoportosan ismétlődnek, és semmi biztosítéka nincs annak, hogy akár a közeljövőben ne ismétlődjenek meg az 1998-2001. közötti - súlyos árvizeket kiváltó - nedves időszakok. Korábban az árvíz-mentesítés elsőrendű célja a vagyonmentés és a termőföldek értéknövelése volt. Ez határozta meg a Vásárhelyi Pál által 160 éve tervezett és napjaikra a tiszai táj szerves részévé vált árvízvédelmi rendszerünk jellegét. Ma már az árvizek károkozásának mértékét és megítélését elsősorban nem a termésveszteség, hanem a polgárok közvetlen veszélyeztetettsége és lakóhelyének pusztulása határozza meg; a biztonság az emberi lét alapvető feltételévé vált. Növeli az árvízvédelmi fejlesztés időszerűségét a Tisza-menti térség tájgazdálkodási és természetvédelmi feladataival való kapcsolata. Olyan árvízvédelmi rendszer kialakítását kell előirányozni, amelyik magában hordja a Tisza közvetlen környékének gazdaságfejlesztési lehetőségét is, ugyanakkor az árvízvédelem halaszthatatlan fejlesztése ki is kényszeríti azt. Az ármentesítés kezdetétől eltelt másfél évszázad alatt ez az alföldi terület mind gazdaság-, mind természetföldrajzi tekintetben lényegesen megváltozott. Népessége négyszeresére gyarapodott, és például természetes vízfelületei mintegy tizedére csökkentek. A nagyobb részt mezőgazdasági művelésű, közel 16 ezer km2 kiterjedésű (az árvízvédelmi gátakkal védett) ártéren 400 település és csaknem 300 ezer lakóépület van. A területet 6400 km összes hosszúságú - nemzetközileg is fontos - közút és vasút, valamint több mint 30 ezer km belvízi és öntözőcsatorna hálózza be. 58
