A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)

I. Az árvíz - Zombori István: Az 1879. évi árvíz

György téri iskola, a kálvária, az árva ház) szigetként emelkedtek ki. Az itt maradt la­kosok közül aki csak tehette, ezekbe mene­kült. Sokan a háztetőkön vagy fákon keres­tek menedéket, várva a szabadítókat. Az előbbiek közül sokan lelték hallukat az összeomló házak romjai között, az utóbbiak nagy része viszont a hidegtől elgémberedve a vízbe zuhant. A katonák és civilek, önkén­tesek, tűzoltók, ladokok tucatjával mentet­ték az embereket. A vasúti állomás zsúfolva volt túlélőkkel és a szerelvények vitték őket Szőregre, Makóra, Temesvárra. Ezrével me­nekültek a hajóhídon át a Tiszán, Deszk, Kübekháza, Kikinda, Vásárhely megtelt me­nekültekkel. Március 17-re alig tízezer em­ber maradt a városban. A mentés gyakorlati­lag március 19-ig folyt. A házak nagyobb része vályogból épült még a Belvárosban is, ezek 1-2 nap alatt összeroskadtak. Szeged 6000 házából alig 260 maradt meg. Nagyon nehéz eligazodni a halottak számában. A város hivatalos jelentése több módosítás után 151 főről be­szél. De figyelembe véve, hogy még május­ban is kerültek elő holttestek, és a tanyavilá­got is ideszámítva, 200 fölött volt a számuk. Külön problémát jelentett, hogy a város va­lamennyi temetője víz alá került. Ezért Új­szegeden, a kamara töltésnél jelöltek ki he­lyet új temetőnek. A védekezésben döntő szerepe volt a katonaságnak, és vezetőjüknek, Pulz Lajos altábomagynak, aki a korszak kiváló, kép­zett katonatisztjeként példát mutatott em­beriességből, bátorságból és szervezőkész­ségből. Ő és katonái, a magukkal hozott katonai csónakokkal, pontonokkal, a civile­ket is a mentésbe, védekezésbe szervező igyekezettel a végsőkig kitartottak a gát vé- delmezésében, majd az ezt követő mentés­ben. A katonák fegyelmezett jelenléte segí­tett mérsékelni a pánikot, fékezőleg hatott a civilek fejetlen, kapkodó cselekedeteire. Az a tény, hogy mindenütt jelen voltak, fokozta az elöntött városban a közrendet, megaka­dályozta a fosztogatást, a bandák létrejöttét és gyors intézkedésekkel - a város vezetését megerősítve - sikerült elkerülni, hogy jár­vány törjön ki. Pulz altábornagy személye­sen volt jelen minden helyszínen, példaadá­sa megsokszorozta a védők, mentők erejét. 10. A Dugonics tér keleti része (részlet) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom