A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)

I. Az árvíz - Zombori István: Az 1879. évi árvíz

A hideg tavaszi időjárásban nem törődött saját egészségével, megfázott és az itt szerzett betegség következtében halt meg 1881-ben. így őt az árvíz áldozatának tekinthetjük. Méltán őrzi nevét ma utca Szegeden.

A városi közigazgatás vezetői nem hagyták el a várost, tevékenyen részt vettek a mentésben, megszervezték az elhelyezést, az élelmezést. Hamarosan számos helyről érkezett segítség és támogatás.

A város pusztulásának híre az egész világot megrázta. Március 17-én Szegedre látogatott maga a király, Ferenc József is. A pusztulás és nyomor láttán támogatásáról biztosította a város népét és megbízta Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy dolgozza ki a szükséges intézkedéseket.

Irodalom:

Reizner János: Szeged története II. Szeged 1899.

KÁROLYI ZSIGMOND: Az 1879. évi szegedi árvíz fontosabb eseményei. In: Hidrológiai Közlöny, 1979-6.243-245.

Az árvíz egyik legfőbb sajátossága az volt, hogy igen lassan húzódott vissza. Ezért a városban valóságos „velencei” élet folyt, csónakokon közlekedtek. Hamarosan deszkákból úszó járdákat készítettek, és az emberek így már könnyebben mozogtak. Április folyamán szádpalló fallal erősítették meg a vasúti töltést, ezzel Szegedet elzárták a víz elől. A városban rekedt óriási mennyiségű áradatot nagyteljesítményű gőzszivattyúkkal kezdték átemelni. Júniustól több mint 120 ilyen gép dolgozott és augusztus végéig mintegy 33 millió köbméter vizet szivattyúztak ki. (Helyenként 4 méter magasan állt a víz.) A természetes párolgással együtt ez lehetővé tette a város kiszárítását. De az újjáépítés csak 1880 tavaszán indulhatott meg.

Zombori István: A szegedi nagy árvíz, in: Élet és Tudomány 1979. III.9. 291-294. Bakonyi Tibor - Zombori István: Szeged árvíz utáni (1879) rekonstrukciójának tervei, in: Műemlékvédelem, 1980.3. 132-140.

11. A városháza tere (részlet)

18