A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Zombori István: Az 1879. évi árvíz
ZOMBORI ISTVÁN AZ 1879- ÉVI ÁRVÍZ 1878 telén a megszokottnál hamarabb, igen magasra emelkedett a Tisza vízállása. 1879 elejére ehhez csatlakoztak a mellékfolyók árvizei. Mivel a tél folyamán igen sok hó esett a vízgyűjtő területen, februártól a víz szintje még jobban emelkedett. A hónap végén egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy város még soha nem látott nehézségek elé néz. A hónapok óta víz alatt álló töltések málladoztak, nem győzték erősíteni. A város megegyezett az Alföld-Fiumei Vasút vezetőivel, hogy a Szegedet Ény-i irányból védő vasúti töltést a város körül 1 méter magas nyúlgát- tal emelik. A városban létrehozott vízvédelmi bizottság február 26-tól egyfolytában ülésezett. Március 2.-án a város fiataljai már a mentési munkáltok módozatait szervezték, 3.-án bezárták az iskolákat és hazaküld- ték a gyerekeket. A Tisza partján levő várat kijelölték a várost elhagyni kívánók gyülekezési helyévé. A Tiszán pontonokból hidat verettek (állandó közúti híd még nem volt) és kötelezték a vasutat, hogy 200 kocsit tartalékoljon kiürítési célokra. Segítségért fordultak a temesvári hadtestparancsnoksághoz is - katonai erőkért. Közben a gátakon folyt az elkeseredett küzdelem. Magasították, toldták ahol lehetetett, erőt, pénzt nem kímélve, - de nem sok eredménnyel. Hiába fordultak ismételten a kormányhoz, az a városra hárított minden felelősséget. Az országos lapok is fölfigyeltek a heroikus küzdelemre és számos megrázó beszámolót közöltek. Nagyon jól mutat rá a fő problémára a Pesti Napló a szegedi állapotok kapcsán: „Egy hét óta az Alföld szíve, Szeged, óriási vízárral küzd... Az idei vízveszély sokkal nagyobb minden eddiginél... S hol van ilyenkor a magyar kormány? - Sehol. - Egykor, mikor csak remélni volt szabad, sóhajtoztunk a magyar kormány után, ettől vártunk boldogulást, — és ma keserű fájdalommal tapasztaljuk, hogy az osztrák kormány is többet törődött az ország szemefényével.” Március 4.-én Szegedre érkezett Pulz Lajos altábornagy, (1822-1881) a temesvári hadtest parancsnoka. Megszemlélte a gátakat, az ott folyó munkát és az egyéb előkészületeket. Másnap délben a vár előtt befejeződött a hajóhíd építése, megindulhatott a forgalom. Szükség is volt rá, mert aznap, 5-én este, Petresnél átszakadt a gát. Másnap, 6-án reggel átszakította és elmosta a gyönge sövényházi gátat és már csak a macskási töltés állta útját. A rendkívüli helyzetben komoly segítséget jelentett, hogy ugyanezen a napon Temesvárról érkezett sok jól képzett katona, akik azonnal bekapcsolódtak 8. Füleki József Pulz Lajos altábornagy 15
