Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Mód L.: A fokok szerepe az ártéri gazdálkodásban Szentesen a XVIII-XIX. században
MÓD LÁSZLÓ A fokok szerepe az ártéri gazdálkodásban Szentesen a XVIII-XIX. században A fokok az alföldi folyók sajátos tartozékainak tekinthetők. A magas partokon vagy övzátonyokon keresztül e természetes vagy mesterségesen kialakított csatornák vezették a mélyebben fekvő területekre az áradó vizet, ami apadáskor a fokokon áramlott vissza a mederbe. Az ármentesítések előtt alkalmazott vízhasznosítás tehát e csatornák segítségével történt, ami alapján méltán nevezhetjük fokgazdálkodásnak e nagy múltú rendszert.1 A fokok egyrészt a halászat érdekeit szolgálták, másrészt biztosították a rétsé- gek, a kaszálók és a legelők öntözését. A folyóvíz által több-kevesebb rendszerességgel elborított térségeken termő fíí a jószágállomány számára biztosította a táplálékot. E területeken legeltettek, illetve gyűjtötték állataik számára a téli takarmányt a Tisza menti települések lakói. A fokok jelentékeny szerepet töltöttek be a halászatban is. Áradások alkalmával a halak e csatornákon keresztül kiúsztak az ártérre, ahol tápanyagokban gazdag élőhely biztosította szaporodásukat. A fokok jelentősége akkor nőtt meg ismét, amikor a víz fokozatosan visszahúzódott a mederbe. E csatornák elzárásával késleltetni lehetett az apadást, visszatartva a halállományt is. A fokok megfelelő időben történő kinyitásával pedig azt is tudták szabályozni, hogy milyen területeket öntsön el a víz. Azokat a helyeket, ahol a megáradt folyó medrébe visszatért, rekeszekkel zárták el, amelyek rácsozatán csak a kisebb halak juthattak át.1 2 3 A fokok kinyitására, elrekesztésére és karbantartására mindig nagy gondot fordított az adott közösség, amelynek kulcskérdést jelentett e csatornák megfelelő működtetése. Vízgazdálkodási rendszer biztosította a halzsákmányt, illetve a rétségek öntözését, elárasztását. A fokok gondozása, kinyitásuk és eltöltésük az egész közösséget érintő feladatok közé tartozott. Ä folyók mederváltozása, a folyamatos partfeltöltődés, feliszapolódás szükségessé tette a vízfolyások állandó karbantartását.4 Erre utal többek között az is, hogy e gazdálkodási formára vonatkozó források többsége a tanácsülési jegyzőkönyvekben található. A fokok karbantartására tehát különös gondot fordított a közösség. Ügyelt arra, hogy az áradó víz elönthesse a rétséget, és megfelelő időben kerüljön vissza a mederbe. 1 Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson 1975. 15. 2 Bellon Tibor 1996. 311. 3 Szilágyi Miklós 1992. 29. 4 Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson 1975. 63.
