Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Erdélyi P.: Parnasszus és kutyakorbács (Egy közgyűlési vita Szentesen Móricz Zsigmondról 1931-ben)
84 Erdélyi Péter nyilatkozatáért.7 Ezután küldik szét Sátoraljaújhelyről körirat formájában a vármegyék közgyűléseihez az elítélést követelő felszólítást. Visszhangjáról csupán két vármegyéből tudunk: Borsodban rövid vita után levették napirendről, és a Csongrád vármegyei fogadtatásról, amely igen éles vitát keltett, amelyben a józanul ítélők alul maradtak, hiszen a határozat végül is kimondta, hogy „Móricz Zsigmondnak az említett cikkben a magyar nemzet és nemzeti kultúránk ellen intézett támadását a maga részéről is mélyen elítéli, azt a magyarság megtagadásának tekinti, és vele szemben a további következmények levonását a hazafiasán gondolkodó magyar társadalomra bízza.”8 Ennek ellenére a közgyűlésen azok is hallatták szavukat, és erősít- tethették fel azokat a sajtóban, akik ismerték az író értékeit, s jól látták a korabeli magyar társadalom súlyos problémáit. A Csongrád vármegyei közgyűlést, ahol a Móricz meghurcoltatás történt, az úgynevezett kisgyűlés előzte meg, ahol az egyik magából kivetkőzött képviselő az íróval szembeni gyűlöletét így fejezte ki: „Ki vele a Parnasszusról is! Kutyakorbáccsal.”9 Az Alföldi Újság kisgyűlésről tudósító cikke részletesen tájékoztat az ott elhangzottakról. A Zemplén vármegyei átirat ismertetése után az első felszólaló dr. Cicatricis Lajos (a vármegye felsőházi tagja) volt, aki a Móricz-cikk kapcsán megkongatta azt a vészharangot, amely a forradalmakat tápláló liberális és nemzetellenes eszmék felelősségét visszahangozta: „Nekem nemcsak Móricz Zsigmond ellen van kifogásom, hanem kifogásom van az ellen a mérgezett kút ellen, amely a hígvelejű intelligenciát táplálja, amely ellenez mindent, ami magyar érték, amely felfogás 1918-hoz és 1919-hez vezetett.”10 Böszörményi Jenő, református lelkészelnök ezek után arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy „az ítélethozatal előtt meg kell hallgatni a másik felet is ... Javaslom - mondotta - szerezzük be a szükséges adatokat, addig vegyük le a napirendről az ügyet, majd ha minden részét ismerjük az ügynek, akkor mondjuk ki ítéletünket.”11 E józan megfontoláson alapuló vélemény elfogadása és a másik fél meghallgatása helyett dr. Csergő Károly alispán a Nyugat március elsejei számát felmutatva a Móricz-cikk néhány sorát felolvasta a következő szavak kíséretében: „Ha azt mondta volna (ti. Móricz — a szerző), hogy tévedtem és bocsánatot kérek a nemzettől, akkor én is a levétel mellett volnék, így azonban a javaslat mellett foglalok állást.”12 Az egyhangúlag elfogadott és továbbengedett zempléni átirat hangulati aláfestését utolsó felszólalóként Cikatricis a következő kirekesztő szöveggel adta meg: „aki így megtagadja a közösséget a trianoni határon belül élő magyarsággal, azt én sem honfitársamnak, sem polgártársamnak nem akarom látni.”
