Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Tóth F.: Világvárosi ábrándok Makón a 19. század végén
Világvárosi ábrándok Makón a 19. század végén 59 törzsvagyonát nem lehet elfecsérelni”. Erre egy szegedi vállalkozó lajttal hordta át az ivóvizet, literét egy krajcárért árusította. Végre 1890. november 17-én 61:54 arányban elfogadták az artézi kút fúrását. A korabeli lap vezércikke Győzelem címmel jelent meg. Hiába ajánlkoztak a fúrásra az ország legkiválóbb vállalkozói, a takarékoskodó képviselők a legolcsóbb ajánlattevő mellett kötöttek ki. 1892-ben 306 méter mélységben a cső nagy robajjal beleszakadt. Az új kutat fúró mester büszke megelégedéssel jelentett, hogy 24 óránként 4000 hektoliter víz tört a felszínre, de az öröm korai volt, a Központi Vegykísérleti Állomás szakvéleménye szerint a víz rothadó szervesanyag-rétegből tört föl, az egészségre káros. A fúrás tovább folyt, 255 méter mélységből 3,75 méter magasra szökött föl a víz, amelynek mennyisége 24 óránként 2246 hektoliter volt. A továbbiakban fölgyorsult Makón a kutak fúrása. 1909-ben a 25. kutat fúrták. Az első víztornyot 1895-ben Dessewffy Sándor püspök készíttette a püspöki rezidencia kertjében, a mai Petőfi park vendéglője helyén. A város legvagyonosabb polgárai kúttársaságokat alakítottak. Ez nyitott utat - az első világháború előtti évektől - fürdőszobák nagyobb számú alkalmazására. Csatornázás 1883 tavaszától sorozatosan vizes esztendők követték egymást. Az alispán a város polgármesteréhez 1892-ben írt levelében a Mikes Kelemen utcáról írta: „a víz kellő lefolyás hiányában az utczát több helyen, egyik oldaltól a másikig keresztül fogta, s a 2-3 öl szélességben fél ölnél is magasabb vízzel telt árkokban a fuvarosok kocsi- és lómosás czéljából végig- végig hajtanak...” Makó belterületének csatornázási tervét Bárány Pál vízmester készítette, aki az Aradon székelő IX. Kerületi Kultúrmérnöki Hivatalnál volt alkalmazásban. Tervezésénél Makó ősi, természetes vízlefolyását vette alapul. A város teljes csapadékvizét a Nagyérbe vezette. A helység területén utcáról utcára, saroktól sarokig járva igen alapos lejtméréseket végzett. A belterületet tizenegy vízrendszerre osztotta, az egyes kerületekben fölgyülemlett csapadékvíz levezetése egységes rendszerben történt. A városban nagyrészt nyílt csatornát, vagyis árokrendszert tervezett, de a központban különböző keresztmetszetű betoncsatornák tervét készítette el. Aszfaltozás A 19. század végén a kor igényeinek az aszfaltjárda felelt meg. Városunk aszfaltozásáról Déry Tibor Felelet c. regényébe egy nagyon hangulatos anekdotát is belesző: „Tudod-e kedvesem, hogy Szeged után Makó volt az
