Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Tóth F.: Világvárosi ábrándok Makón a 19. század végén
60 Tóth Ferenc első vidéki város, ahol aszfaltoztunk... Ami elkél Szegednek, az Makónak sem árthat meg, gondolta a városi tanács, s rögtön át is küldött egy bizottságot, hogy nézzék meg, mi fán terem az az aszfalt. A bizottság alaposan szemügyre vette az új találmányt, megtekintette, jobbról-balról megtapogatta, megszagolta, tán nyalt is egyet rajta, hogy milyen íze van, aztán három nap múlva beadta a jelentést, ha-ha-ha, hogy jól gurul rajta a talicska. Abban a minutumban a városi tanács megrendelte a vállalkozónál a főútvonalak sürgős beburkolását.” Makó az aszfaltozás terén korántsem tartozott az úttörő városok közé. Tizenegy évvel korábban Budapesten 200.000, Aradon 18.000, Kassán 13.000, Debrecenben 7000, Miskolcon 7000, Egerben 6000, Gyöngyösön 10.000 négyzetméter aszfaltjárda volt. Széli György polgármester 1897-ben a Széchenyi tér ötezer négyzetméteres aszfaltozására kötött szerződést. 1898-ban az Eötvös, Kálvin, Szegedi, Csanád vezér tér, Deák Ferenc és az Úri utcában, valamint a Lonovics sugárúton és a Szent János téren aszfaltoztak. Az aszfaltozást széleskörű szimpátia kísérte, 1902-ben öt kilométer hosszúságban tizenöt utca aszfaltozásának sorrendjéről határoztak. 1911-ben megindult Makón minden idők legnagyobb járdaépítése, ez akkor 30 utca korszerűsítését jelentette. Makón az utcáknak egyik oldalát aszfaltozták, általában a déli oldalt. Déry Tibor regényhőse erről tudott anekdotázni: „No de csak várjunk csak kedvesem, mert az élet nem olyan egyszerű, mint egy kémiai képlet, haha- ha. Amit megrendel az ember, azt ki is kell fizetni, a makóiaknak meg bő a szemük, de szűk a markuk, hát meg kellett egyeztetni a kettőt, hogy össze ne kapjanak. Ezért történt, hogy Makó városa kettévágta az utcákat, mint Gordiusz azt a bizonyos csomóját, s a pesti vállalkozónál csak az utca felének, az egyik járdának az aszfaltozását rendelte el, és mindenütt azét, amely hajnalban, munkába menet napon, délután, munkából jövet pedig árnyékba fekszik.” Fürdő A kiegyezés időszakában fürdőszobás lakások nem voltak Makón, a gőzfürdő a civilizáció vívmányaként új szolgáltatásként jelentkezett. Az első gőzfürdőt 1880-ban Pataky Albin, a mai Kossuth u. 66. alatti gőzmalom tulajdonosa a malomhoz épített helyiségekben alakította ki. Műszakilag korszerűnek tartották, a gőzmalom kazánja szolgáltatta a fürdőnek a melegvizet és a gőzt. A Korona elől naponta háromszor kocsi indult a fürdőhöz. 1885-ben porcelán fürdőkádakat, Angliából új kazánt szereztek be. 1885-ben nyílt meg a mai Teleki u. 2. sz. alatti gőz- és kádfürdő. 1901- ben a Teleki László utca 6. alatt nyílt meg az Erzsébet gőzfürdő. Miután
