Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RESTAURÁLÁS - Szabó I: Új restaurálás - régi kincseinkből: A „szegedi MáriaTerézia”
200 Szabó Tamás színű selyemmel alábélelt, nyolcágú pántján igazgyöngyök, csúcsán a kereszt egy gömb talpon áll. Abroncsán színes drágakövek. A valósághű megjelenítésről feltételezhető, hogy a mester egykor egy létező koronát vett mintául, de ez a koronaforma jelentősen különbözik a Rudolf-, ill. az ún. házi korona típusától is. Az ellentmondás magyarázatát szélesebb körű művészettörténeti kutatás tisztázhatja. Bizonyos, hogy Mária Terézia uralkodói képe — talán, mint a birodalom örökösnőjéről -, még magyar királynővé választása előtt készült. Továbbra is nyitott kérdés marad viszont: pontosan mikor, hogyan és miért éppen ez a festmény került Csongrád vármegyébe, ill. Szeged város birtokába. A magyar vármegyék központjaiban a XVII-XVIII. századtól mintegy „kötelezővé” vált kifüggeszteni a mindenkori uralkodó képmását. így e festmény legelső tulajdonosait a szabad királyi városok és vármegyék főis- páni hivatalai között kell keresnünk elsősorban, ahová megrendelés útján juthatott. Megrendelőjeként a képgyűjteményeket kialakító főnemesség tagjaira is gondolhatunk, mert a magyar főúri kastélyokban különösen a késő barokk időkben váltak egyre divatosabbá az ún. ősgalériák. Az itt elhelyezett képek elsősorban egy-egy nagybirtokos család régi és előkelő származását, de nem utolsósorban királyhűségét voltak hívatva tanúsítani. Egyes történészi vélemények szerint éppen a királynő gyakori - kezdetben politikai célzatú - magyarországi látogatásai nagymértékben hozzájárultak a későbbiekben elterjedt uralkodói képelhelyező hagyomány kialakulásához.2 A kastélyokban létrehozott ún. Mária Terézia szoba, udvari képes-szoba vagy díszterem (pl. Gödöllő, Pécel, Fertőd) az uralkodó jelképes jelenlétét szimbolizálta.3 Ezekben a reprezentatív helyiségében helyezték el a Habs- burg-ház tagjainak, így Mária Terézia általában nagyméretű, a magyar koronázási jelvényekkel ábrázolt portréját is.4 Ezért is tűnik ellentmondásnak, miért került egy nem magyar koronával megjelenített királynői kép Szeged város tanácsi hivatalába... E rövid elemzés végére egy „képbeszerző” anekdotát mellékelek a Mária Terézia Gödöllőn c. könyv Grassalkovich bókja fejezetéből: Mária Terézia nem győzte eléggé dicsérni a gödöllői kastély szépségét. A termek, a színház, a lovagló mind kiérdemelték a legnagyobb dicséretet. Csak abban látott hibát, hogy a fejedelmi palotában nincsenek festmények.- De kedves grófom, nem gondolja maga is, hogy talán nincs elég kép? — mondta Grassalkovichnak. Felelt a gróf mély meghajlással: - Valóban, ezt-magam 2 Dr. Zombori István történész szíves közlése alapján. Szeged, 2001 szeptembere 3 Zsindely Imre: A péceli Ráday-kastély, Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959. 29. 4 Vajdai Ágnes - Varga Kálmán: Mária Terézia Gödöllőn, Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2001. 8.
