Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RESTAURÁLÁS - Szabó I: Új restaurálás - régi kincseinkből: A „szegedi MáriaTerézia”
Új restaurálás - régi kincseinkből 201 is észre vettem, de semmi képet nem ítéltem arra méltónak, hogy házamba kerüljön, míg királynőm arcképe nem díszíti hajlékomat. Mária Terézia kegyesen hallgatta hű és eszes koronaőrének hódolatát, Gödöllőről elutazván gazdagon megajándékozta a grófot és egész udvarát, majd Bécsbe haza térve elküldte arcképét, valamint férjéét is Grassalkovichnak. E képet a genfi Jean Etienne Listard festette, az a bogaras művész, ki török ruhákban járkált Bécs utcáin, maga után csődítve a gyerekeket. 5 A kép leírása és története Mária Terézia képének6 legkorábbi, írásban is fennmaradt említése a szegedi városi hivatal 1891. február 11-én felvett leltári Kimutatásában a 21. sorszám alatt szerepel: Mária Terézia királyné [sic!?] térdképe a Számvevőségen van. A tanácsi felmérésre, mely a városi széképület és a városi bérház egyes hivatali helyiségeiben elhelyezett képek számbavételéért történt, az 1890. november 26- án kelt határozat alapján került sor.7 Az intézkedés a városháza régi kép- gyűjteményének áthelyezését célozta a közelmúltban alapított Városi Múzeum (1885) képtára számára, amit a Főreáltanoda épületében (tervezte Skalnitzky Antal, 1872), a Somogyi könyvtár mellett alakítottak ki. Az átadott gyűjteményben a Habsburg-házi királyok mellett főhercegek, hercegnők arcképei, de több magyar főnemes, egyházi méltóság, szegedi polgármester és tisztviselő portréja is megtalálható volt. A képekkel egy időben számos történeti tárgyat is (érem, pecsét, fegyver, pantallér, zászló, irat) elhelyeztek az intézmény folyosóin, valamint a múzeum számára fenntartott két teremben. Az átvett képkollekció ma, 110 év után is teljesnek mondható - felbecsülhetetlen értékei a múzeum történeti és képzőművészeti gyűjteményének.8 Az intézmény első igazgatója, Reizner János (1847-1904), a Szeged Városi Múzeum Történelmi képtárának Naplójában 1892 januárjában így ír képünkről: [...] olajfestmény ismeretlen szerzőtől. A királynő életnagyságban, térdkép alakban előtüntetve. Hajporos [értsd: rizsporos] fején diadém. Sötétkék színű, kivágott [ruháján], dereka arany hímzéssel díszítve. Hermelin bélésű, és ugyan ily gallérú sárga selyem palástján gyöngyök és drágakövek. Jobb karjával asztalra könyököl, kezében kormánypálcza. Balkezét szabadon leereszti. Oldalt, jobbról piros bársony vánkoson korona. A festmény négyszögletének részeit az oválkeret [ovális alakú díszkeret] befödi. Magassága 145, szélessé5 u.o. 38. 6 Reizner János: Szeged Városi Múzeum Történelmi képtárának Naplója, Szeged, 1892. 6. leltári száma: 50.38.1 7 Szeged, Városi levéltár, Polgármesteri iratok: 25.488/890 számú irat 8 Dr. Zombori István történész szíves közlése alapján. Szeged, 2001 szeptembere
