Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Hit és pedagógia, avagy zárdaiskolai emlékeim
Hit és pedagógia, avagy zárdaiskolai emlékeim 189 nyékben azért, hogy a szegény családoknak ne kelljen fizetni gyermekük taníttatásáért. Voltaképpen tehát az apácák vagyontalan tanítók voltak, ám a diákság egy része a gazdagabb - iparos, értelmiségi és tehetős gazdacsaládok gyermekei - más részük szegény emberekéi voltak, ami sohasem okozott semmiféle gondot. A tehetősebb gyermekek és szüleik boldogok voltak, ha a szegényeken segíthettek, a szegények pedig hálásak voltak. Sőt, nemcsak katolikus gyermekek jártak a zárdába, hanem más vallásúak: református, sőt zsidó-keresztény házasságból születettek is. Ez sem okozott semmiféle gondot. Főként az órák közti szünetekben lehetett látni, mily egyetértésben játszottak egymással a különböző vallást gyakorló gyerekek, s azt, hogy bár a szegények is hoztak magukkal elégséges uzsonnát, mégis, a gazdagabb családok gyermekei főként gyümölcsféléket, olykor egy-egy szelet kenyeret és mellévalókat is adtak a szegényebbeknek, akik ezt sohasem vették, hiszen az is előfordult, hogy szegény kínálta szőlővel, almával a gazdagabbakat. A mi osztályunk a magas földszinten volt, legközelebb a kápolnához. Mint a többi diák, mi is reggel nyolctól déli fél egyig voltunk az iskolában. Természetesen nemcsak Tápéról valók jártunk a zárdába, hanem például Kistelekről, sőt Szabadkáról és Zentárói is. Mi tápai diákok otthonról igen korán gyalog indultunk és legkésőbb fél nyolckor már beérkeztünk. Voltak, akik egymásnak segítettek a leckék mégegyszeri átnézésében és segítettek a gyengébbeknek, mások a kápolnába mentek egy kis csöndes imára. Az első óra közös imádkozással kezdődött. A Miatyánkot és az Üdvöz- légy Máriát mondtuk el és megkezdődött a napi tanórák sora. Névsorolvasás minden reggel volt. Aki betegség miatt hiányzott, azért magánszorgalomból a kápolnában imádkoztunk, leginkább óraközi szünetekben. Órák elején Angelika kedves nővér néhány diáktársunkat feleltette. Gyengébbeket a gondolkodásban segítette szép szavakkal. Mivel később megtudtam, hogy mindegyik apáca elsőrangúnak tartotta a gondolkodás fejlesztését, a zárdában ismeretlen volt az év közi, vagy az év végi bukás, az osztályismétlés. Már az osztálybani ülésrendet is úgy rendezték, hogy gyengébb diák mellett jó tanuló ült. Emlékszem, az egyik fogalmazásórán két fogalmazás címet is fölírt a táblára Angelika nővér. Az egyik Jézus lábbelije, a másik pedig Jézus ruhája. Mivel kétszer egymás után volt fogalmazásóra, az elsőn beszélgetett a két címről Angelika nővér, miközben olyan szentképeket osztott ki megtekintésre, amelyeken akár egyedül, akár az apostolokkal, vagy másokkal volt látható Jézus. Az első óra dereka táján Angelika nővér összeszedte a szentképeket. Sorba álltunk párosával és a Szentháromság utcai kapun kimentünk a Mátyás térre. Kezünket imára tettük össze és úgy mentünk és az egyik
