Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Hit és pedagógia, avagy zárdaiskolai emlékeim
186 Ifj. Leie József Az apró cellákban egyesével is, párosával is laktak apácák. Hosszú fekete ruhában, fekete félcipőben jártak, fejükön fekete, süveg alakú sapkafátyol volt, amelynek hátsó része derekuk aljáig ért. A fátyol alatt arcukra hófehér arc- és nyakra való kendőt vettek föl, s csak az arcuk elejét láthattuk. S mivel meglehetősen szorosra volt arcuk köré téve a fehér kendő, hajuk sem volt látható, ezért sokáig azt hittük, hogy kopaszok. Lábukra gumitalpú és -sarkú cipőt húztak, hogy lépteiket nem lehetett hallani. Ruhájuk ujja visszahajtható volt, mely hajtóka és az ujjak belseje egyfajta zsebekként szolgáltak. Az ujjakba dugták a kis fehér zsebkendőt, az ujjak felhajtott részébe pedig a ceruzákat, jegyzetfüzeteket, papírszeletkéket és az olvasójukat tartották. így jártak-keltek nemcsak az iskolában, hanem a város utcáin is, miközben szelíd mosolygással köszöntek. Alsóvároson ugyanis mindenki ismert mindenkit, így az apácákat is, nem egyet név szerint, mint ahogyan ők is sok alsóvárosit ismertek nevük és foglalkozásuk szerint. Az iskolának három bejárata volt. Az elemisták elsősorban a Szentháromság utcai kapun jártak be. Fölérve a magasfóldszintre egy kis portásfülke ablakán kitekintő idős kapus nővérke fogadta köszönésünket: Dicsértessék a Jézus Krisztus! S ő válaszolt: Mindörökké Amen. Emlékszem, amikor én zárdás lettem, egy igen idős, fehér ruhás-fátyolos apáca volt a kapus, aki mindég mosolygott ránk. A Szentháromság utca és a Nagyállomásra vezető, mai Ferences utca sarkán lévő Őrangyalok kapuján jártak be-ki a képzősök és a kereskedelmisek. Ott is volt egy portásfülke, ott is idős apáca fogadta az érkezők és a hazamenők köszönéseit. S arra is jól emlékszem, hogy az Őrangyalok kapujánál egy dadogós apáca szolgált, Lujza nővér volt a neve. Az épület harmadik kapuja az Apáca utcára nyílott. Csak ezen lehetett kocsival behajtani. Itt is volt kapus, mert akkor nem portás, hanem kapus volt tisztségük megnevezése. Ha az Őrangyalok kapuján mentünk be, s föl a magasföldszintre, jobbra indulva máris a nagy tornaterembe érkeztünk annyi lépcsőn lefelé, mint ahányon a magasföldszintre jutottunk. Ennek a teremnek a hosszú falain voltak a bordák, fölöttük lefelé nyitható ablakok a szellőztetéshez. A meny- nyezetről egymástól jókora távolságra vastag kötélpárok lógtak, végükön fakarikákkal, bizonyos tornákhoz. A színpadok előtt több, egyenként négyöt tagból álló ugróbak sorakozott, amelyeket fogyasztással lehetett akár az elemisták számára is beállítani. Ugyanott voltak az ugrómatracok is. A nagy tornaterem mindkét végében volt meglehetősen nagy színpad. Egyiken faluképszerű díszlet, a másikon erdős rész volt, mivel abban az időben elsősorban népszínműveket adtak elő a színicsoport tagjai. Modem voltát jelezte, hogy mindkét színpadra lehetett világítani színes reflektorfényekkel. A zárda nagy népszerűségét jelzi, hogy az elemiben minden évfolyamból két-két osztály diák volt: A és B osztályosok. Az 1940-es évek elején
