Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)

NÉPRAJZ - Biacsi M. - Dohár K. - Kovács Sz.: Esküvői szokások a dobrudzsai kipcsakoknál

BIACSIMÓNIKA-DOHÁR KATALIN-KOVÁCS SZILVIA Esküvői szokások a dobrudzsai kipcsakoknál

2001 nyarán a többségében altajisztika szakos hallgatókból álló Cumania munkacsoporttal Románia déli részén, Dobrudzsában egy hetet töltöttünk nyelvészeti gyűjtés céljából1. Az ott élő tatár kisebbség szokásai és nyelve a nagymértékű beolvadás következtében eltűnőben van, ezért fokozottan szükséges néprajzi és nyelvészeti kutatása. A tatárok többségét a 19. században I. Abdulmedzsid szultán (1839-1861) telepítette ide, mivel az 1829-es orosz-török háború következtében a terület elnéptelenedett. A tatárok beköltöztetésével elkezdődött a vidék infrastrukturális fejlesztése is: mecsetek, fürdők, utak építése. A századfordulón 260 mecset és medresze működött1 2. Amikor az 1878-as berlini béke értelmében Románia megkapta Dobrudzsát, a lakosság 80%-a tatár, összlétszámúk megközelítőleg 48 ezer fő volt3. Ettől kezdve folyamatos velük szemben az erőszakos asszimiláció, ráadásul 1976-ig még szavazati joguk sem volt. Dobrudzsa északi részén, Tulcea környékén a tatárok száma jelentősen csökkent. Ezzel magyarázható a hagyományaik feledésbe merülése. Délen ezzel szemben magasabb lélek- számúak. A tatár lakosság déli központja Karasu, melynek neve 1867-től a szultán tiszteletére Medgidia lett4. Az ötvenezres város lakosságának ma 20%-a muszlim, a környező falvak népességének pedig többsége tatár5.

Adatközlőink Északon Karaibilből Gafar Anife asszony (78 éves), Délen pedig Gelincikből Bosnak Meliya asszony (64 éves), Medgidiából Gafar Ekrem úr (44 éves), Endek Karaköyböl Etem Timur úr (27 éves).

1 Ezúton szeretnénk köszönetét mondani támogatóinknak: Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány „Dunatáji népek kutatása” Szakalapítvány; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Gémes Imre, Patyi István és Paplógó Imre csólyospálosi vállalkozók; Petrom Hungária Kft; Prudentia Alapítvány; Alapítvány az Altajisztikai és Turkológiái Stúdiumok Támogatására; dr. Ivanics Mária oszmanista; Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzata.

2 De Jong, F.(1986):77ie Turks and Tatars in Romania, Turcica XVIII., p.169. (továbbiakban;De Jong)

* De Jong 169.

4 A mai központ Constanta.

5 A dobrudzsai kipcsakok történetéhez ld. még:

Drimba, V.(1970): La repartition des parlers turcs de Dobroudja. AOH. 23. p.23-54.

Ibram, N. (1999): Dobrucadaki Müsliiman toplulugu manevi hayatmdan sayfalar. Constanta Jankowski, H. (1991): Török-tatár kisebbség Romániában. Keletkutatás (tavasz), p81-86. Kowalski, T. (1938): Les éléments ethniques turcs de la Dobroudja. Rocznik Orijentalistyczny XIV. p66-80.

Kúnos I. (1904): A dunai tatárok nyelvéről. Keleti Szemle V. p297-304.

Mándoky I. (1968): Devinettes tatares de Bulgarie. AOH. XXI. p369-379.