Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Biacsi M. - Dohár K. - Kovács Sz.: Esküvői szokások a dobrudzsai kipcsakoknál
182 Biacsi Mónika-Dohar Katalin-Kovács Szilvia A dobrudzsai tatároknál az ara megszerzésének két módja van: a vőlegény vagy megvásárolja a menyasszonyt a szülőktől, vagy megszökteti. (A vőlegény tatárul: kíyew, a menyasszony tatárul: kelín.) Az utóbbi esetben a lány önkéntes közreműködése is szükséges. A szöktető lehet maga a vőlegény vagy egy megbízott, aki legtöbb esetben a vőlegény barátja. Anife asszony, akit 16 éves korában szöktetett meg a későbbi férje, gyorsan ösz- szecsomagolta a legszükségesebbeket: tükröt, fésűt, fehérneműt, a pénzt és az ékszereit, ezután felült a lovas kocsira. A lány annyira fiatal volt, hogy játéknak gondolta az egészet, később döbbent rá, hogy ennek a vége házasság lesz. A 27 éves Timur két évvel ezelőtt barátjával "lopta el" a szülői házból az akkor 16 éves Enisét. A román törvények értelmében csak 18 évesen veheti feleségül. Addig a fiú szüleinek házában lakott a jövendőbeli menyasszony. Az idősebbek éberen őrködtek a fiatalok erkölcsei fölött. Timur ez idő alatt a „könnyűvérű” román lányokat látogatta. A szöktetést a fiú barátja tudatta a lány özvegy anyjával, akivel közölte a láthatás árát is. Hosszas alkudozás után megegyeztek, ebből a díjból a küldönc is részesedett. Az érintetlen lánynak nagyobb az értéke: vásárláskor a vőlegény többet fizet érte, rablás esetén pedig a láthatási díj magasabb. A díj nagyságát az is szemlélteti, hogy Timur ebből fedezte az esküvő költségeit, amit ezen a nyáron tartottak. A szöktetés után a leendő pár elmegy a lányos házhoz, ahol megbeszélik az esküvő időpontját, és az ezzel kapcsolatos teendőket. Ezután kezdetét veszik az előkészületek. A lány barátnőivel belefog a menyasszonyi ruha megvarrásába. A ruha színe ma fehér, de korábban, a második világháború előtt sárga is lehetett. Az ara másik jellegzetes ruhadarabja a gember, ami kosár alakú, csipkés szélű főkötö. A lakodalomra - tatárul toyra - való készülés csütörtökön kezdődik. A fiúnál mozsárban kávét törnek, amit előzőleg otthon pörkölnek meg, hogy elterjedjen az illata a házban, ugyanis a vendégeket kávéval és katlama nevű süteménnyel kínálják, ami hasonlít a mi rétesünkhöz. A sütés-főzés is ezen a napon történik, az ételek a magyar lakodalmakon feltálaltakhoz hasonlóan sokfélék. A levesek közül megemlíteném a kulak sorbasit, ami a húsos derelyeszerü levesbetétjéről kapta a nevét (ugyanis kulak tatárul fület jelent), a húslevesnek megfelelő lak$a sorbastt, és a korhelyleveshez hasonló oma$t. Főfogásként botkat (egyfajta rizses húst), musakkat (padlizsános darált húst), sarmat (töltött szőlőlevelet), fasulyet (babpörköltet) szolgálnak fel. Édességekkel fejezik be az étkezést, csak felsorolás szintjén néhányról ejtünk szót: halva, kadaytp nevű tejszínhabos fánk, különböző töltelékes rétesfélék, például a $íbörekek. A meghívott keresztény vendégek számára külön disznóhúsos ételeket is készítenek, amit nem a saját házukban főznek. Ugyanis annyira óvakodnak a sertéshústól, hogy ha a szomszédban disznóvágás van, a kilincseket beke
