Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Szatmári S.: Bő termést kérő és termésáldó ünnepségek a dobrudzsai kipcsakoknál
170 Szatmári Sándor években elveszített Dél-Besszarábiát, cserébe Romániához csatolták a Dobrudzsa legnagyobb részét3. Románia az újonnan szerzett, de nem románok lakta terület gyors és erőszakos elrománosításához kezdett, nehogy elveszíthesse. Mindenekelőtt átvezényelte a román hadsereg jelentős részét a dob- rudzsai helyőrségekbe, majd a hadsereget jelentős telepeshullám követte. A terület gyorsabb elrománosodását elősegítette az is, hogy a kommunizmus erőszakos meghurcoltatásai, a nyomor és a gyakori éhínségek miatt a tatárok nagy része Törökországba költözött. Az elrománosítás annyira jól sikerült, hogy ma Dobrudzsa lakosságának túlnyomó többsége román. A tatár lakosság elrománosításának vagy kivándorlásra kényszerítésének egyik eszközeként a második világháború utáni zavaros belpolitikai helyzetben bezáratták az összes tatár nyelvű iskolát. A tatár közösségek jelenleg próbálkoznak néhány iskola létrehozásával, de egyelőre sikertelenül, hiszen kérvényeiket felsőbb szinten eddig még minden alkalommal visszautasították. A rendszerváltás utáni román állam mindössze annyit engedélyezett, hogy néhány török alapítványi gimnázium működhet, de tatár nyelvi oktatás ott sem lehet, csak török. Általános iskolások számára csak a hittanóra az, ami nem románul van, hanem törökül, hiszen a hittankönyveket Törökországból kapják. A törökországi török nyelv térhódításának másik útja a televízió és a rádió, hiszen a tatárok nagy része szinte csak török adók műsorait nézi és hallgatja. Ezenkívül a tatár fiatalok közül meglehetősen sokan mennek Törökországba továbbtanulni. A Dobrudzsában élő krími tatárok és nogaj tatárok többsége nyelvileg háromnyelvű: krími tatár vagy nogaj tatár, román és török. E három közül az anyanyelv kezd már kiszorulni. A fiatalok egymás között, az iskolában és a hivatalokban románul, szüleikkel tatárul, hittanórán és a gimnáziumban pedig törökül beszélnek4. Ma a dobrudzsai kipcsak lakosság több, mint 90 százaléka a déli területen Constanta megyében él Medgidiában (ejtsd: medzsidiá) és Constantában, illetve e két egymáshoz közel fekvő város környékén levő falvakban5. 3 E rövid történelmi áttekintés Durandin, C. (1998) A román nép története. Budapest alapján készült. 4 Ld. még hozzá: Henryk Jankowski (1993 ősz) Török - tatár nyelvi kölcsönhatás Dobrudzsában. Keletkutatás, p. 108-115. 5 A nogaj elnevezés után megadom a települések mai hivatalos román elnevezését is: Alá Kapi = Poarta albä; ?Galisuw = ?Basarabi; Mejdie (ejtsd: mezsdie) = Medgidia; Endek Karaköyü (ejtsd: endek karaköjü) = Valea Dacilor (ejtsd: váleá dácsilor); Üyken Bülbül (ejtsd: űjken bülbül) = Ciocárlia de Sus (ejtsd: csokürliá de szusz); KUfük Bülbül (ejtsd: kücsük bülbül) = Ciocärlia de Jós (ejtsd: csokürliá de zsosz); Murfallar = Nurvat; Mamut Kuyusu (ejtsd: mámut kujuszu) = Izvoru Maré; kdris Kuyusu (ejtsd: idrisz kujuszu) = Veteranu; Köstence (ejtsd: kösztendzse) = Constanta (ejtsd: konstáncá); Kanara = Ovidiu; Kocáit (ejtsd: kodzsáli) =
