Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Hit és pedagógia, avagy zárdaiskolai emlékeim
IFJ. LELE JÓZSEF Hit és pedagógia, avagy zárdaiskolai emlékeim Bevezető gyanánt Hitről annyiféleképpen beszélhetünk, ahány vallás, felekezet, világnézet, bizonyos dolgokban való állásfoglalás és kinyilatkoztatás van. Vagyis megszámlálhatatlanul sok. Ám klasszikus értelemben koránt sem számolhatunk annyival. Csupán a 20. század végétől polarizálódott a hit szó jelentése. Ugyanazon időtől fogva főként a négy világegyházban gondolkodva szegényedett eredeti jelentése, és egyre gyakrabban szinte közhelyként emlegetik akár írásokban, de legfőképpen politikai szólamokban. Közhellyé senyvedt tehát a hit kimondása, leírása, sőt annak gyakorlása is, s akik ma fennhangon hangoztatják, leginkább védőpajzsként hozakodnak elő vele. Tette mindezt a fél évszázados ateista elnevelés utáni hirtelen váltás, amikor is sokan igyekeztek az új, alakuló rendszerben megfelelő helyet találni maguknak. Ilyenkor hivatkoznak vallásosságukra, annak a nehéz időkbeni megtartására, mégha titokban is. Ugyanakkor hivatkoznak hitükre is, amely szóban nem tudjuk, kik, mit értettek és értenek ma: egyéni boldogulásukhoz szükséges és azt kiszolgáló ideológiákat-e, vagy azt, amely vallásba beleszületett és a nehézségek ellenére is megőrizte, mint fontos lételemét. A pedagógia sokszor politikai áramlatok eszközévé vált. És ez nemcsak a világi iskolákban jutott érvényre, hanem némelyik egyházi oktató-tanító rendnél, sőt az egyházi-világi oktató rendszerekben is. Eme utóbbiak erőszak hatására történtek, mígnem az egyházi iskolák államosításával teljesen megszüntették a hit és a pedagógia addigi termékeny együvé tartozását. Alábbi dolgozatomat saját, megélt zárdanövendék korom felidézésével írom, fölmutatva a hajdani egyházi oktatás értékeit. A két világháború között Szeged legkeresettebb iskolája volt az alsóvárosi, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek zárdája, amely a Szentháromság utcában nyitotta meg kapuját 1873-ban. Az iskola helyén korábban is iskola működött, egyszintes, éppúgy két utcára néző ablakokkal, mint amilyen a kétemeletes zárda lett később. A hatalmas iskola alsó szintjén voltak az elemista osztályok, igaz, ez inkább magasföldszint volt, mert az alagsorban is voltak helyiségek. Az első emeleten tehát mi, elemisták tanultunk, a második emeleten pedig a tanítóképzősök és a kereskedelmisek. A harmadik - padlástéri - szinten voltak a tanító apácák klauzurái, a lakószobák. És voltak kis társalgók és természetesen egy kis kápolna.
