Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: Jaksa János élete és családja
bejegyzései alapján, a szegedi múzeumnak még egyetlen szegedi tanyai tanító sem jelentett be régészeti lelőhelyet. " - írja. Ez az idézet megerősíti azt az elismerő véleményt, amelyet Móra fejtett ki Jaksa János személye kapcsán. A környezetben a tanító a rá jellemző aktivitással látott neki a feladatoknak. Lelkes igyekezete, gyűjtőszenvedélye révén sikerült létre hozni a falumúzeumot, amelyről itt bővebben is olvashatnak. De jó szándéka, lelkesedése messze túlmutatott Szegváron és a már működő múzeumon. A tanítói tekintélynek kijáró vezető szerep, és az ebből adódó lehetőségek, szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Jaksának nagy része volt az önálló községgé szerveződésben, a községi iskolák szintjének fejlesztésében, valamint a földművelésből élő emberek munkája során előkerülő régészeti emlékek összegyűjtésében és azoknak a múzeumba juttatásában. Másrészt ez az ismeretség és kapcsolatrendszer, amely részben Szegedhez, részben Kecskeméthez kötötte, hozzájárult ahhoz, hogy Jaksa megvalósítsa régi álmát: mind a felesége, mind a testvére, mind pedig gyermekei visszaemlékezésében fokozott szerepet kapott az a megjegyzés, miszerint Jaksa János legbüszkébb a rajzolni, festeni tudó képességére volt. Számos rajzot, festményt készített, amelyet a család a későbbiekben is féltve őrzött. Ezekről tudjuk, hogy részben bibliai témájúak, részben az őt körülvevő természetet és környezetet ábrázoló művek voltak. Azt is tudjuk, hogy iskolai évei alatt társa volt Konecsnyi György, az ismert festő és grafikus, akivel a kapcsolat életük későbbi szakaszában is megmaradt. Jaksa János - mint az a Móra-féle levelezésben is olvasható, - mindenképpen szeretett volna Szegedre bekerülni az itteni Kereskedelmi és Ipartanonc iskolába. Ez az iskola közismerten nagy fontosságot tulajdonított a rajzoktatásnak. Nyilvánvaló, hogy Jaksa ezen iskola keretében szerette volna rajz- és festőképességeit gyümölcsöztetni. Saját, Móra segítségével megtámogatott kísérletei azonban sorra kudarcot vallottak. Ennek az 19271934 közötti időszaknak elsősorban a gazdasági világválság után előállt hihetetlen mértékű értelmiségi munkanélküliség volt a jellemzője. Ily módon a tehetsége révén Jaksa bekerülhetett volna ugyan Szegedre az említett iskolába, de a szigorú elhelyezkedési szabályok miatt végül is ez mégsem realizálódhatott. Hasonló okok vezettek oda, hogy a Mórának fölvázolt, Kecskeméthez kapcsolódó tervek sem sikerültek. Úgy tűnik, hogy az 1927-1937. közti tíz esztendő volt az az időszak, amikor Jaksa János hihetetlen ambícióval végzett sokoldalú tanítói, közéleti tevékenysége arra irányult, hogy a Pusztaszeren megkezdett pályáját valamelyik, már említett nagyvárosban folytathassa. Amikor úgy látta, hogy ez nem valósítható meg, akkor 1937-ben megnősült, amely kétségtelen, hogy egyfajta beletörődést és saját tanyasi iskolai pályájának hosszabb távon való 10
