Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

őket jobb belátásra bírni, ők mindenáron dolgozni akartak. A felesége mentette meg a helyzetet, azt mondta nekik üljenek le, ne vigyék el az álmukat. Leültette őket az ágy szélére, már aludtak is. Egy jó álom után a tanyásné felköltötte őket, hideg vízzel megmosdatta a két fiatalembert. Már el is múlt a mámor, ment mind a kettő a maga dolga után. Máskor szeretett volna udvarolni a kocsmárosné szép lányának. Volt már benne annyi szesz, hogy azt mondta, hogy lóháton bejön és a billiárd asztalon megtáncoltatja a lovát. A ló ment is, de amikor az ajtón keresztül a kiszűrődő fénytől megijedt, fölágaskodott, a kifeszített ruhaszárító drót a nyakára szorult, csúnya sebeket kapott. Társai mentették ki ebből a helyzetből. Szüleink hiába kérdezték mi történt, nem mondta meg a kalandját, mástól tudták meg ezt is. Most visszatérek azokra az időkre, amikor a boltokban nem volt hűtőpult, nem voltak háztartási gépek, háztartási vegyszerek, gáztűzhely, televízió. Körülbelül a hatvanas évek közepe táján jöttek ezek a dolgok. Más volt az emberek életmódja is. A nők a legtöbb helyen nem dolgoztak, sok család a termelő munkát otthon végezte. Az ilyen családok sok tekintetben önellátók voltak. A nők dolga a háztartás és a család ellátása volt. A mosás a következőképpen történt: Kellett hozzá katlan a víz melegítésére. Nyáron a folyosón, vagy a szabadban volt a mosás a katlan mellett. Kellett hozzá fenyőfából való mosóteknő. A ruhákat öt léből mostuk, külön válogattuk a színük szerint. Kezdtük a fehérekkel, langyos vízben volt az áztatás, sok háziszappant használtunk jó erősen átdörzsöltük a ruhákat. Utána színük szerint csoportosítva elvégeztük. Következett a második lé, ehhez forró vizet használtunk. A teknő háromnegyed részébe szépen sorjában leraktuk a fehér ruhákat, és amilyen forró vizet elbírt a kezünk, a ruhákat leforráztuk, sok szappannal átdörzsöltük. Újból forró víz, ez már bőven, amikor a kezünk elbírta a forró vizet, erősen kidörzsöltük. Tovább színek szerint bő meleg vízben folyt a mosás. Harmadik lé forralás szappanos vízben. Rotyogott a sok ruha, közben forgattuk. Hideg vizbe raktuk a ruhákat és ismét erős mosás. Ugyanez a tarka ruhákkal is. A negyedik lé alig langyos, ebben kimostuk a ruhákból a szappant. Ötödik lé hideg víz, benne úgynevezett „kékítő". Ezt a folyadékot a boltban vettük, szép tiszta színt adott főképpen a fehéreknek, színesekre már alig hatott. Ha keményíteni akartuk a fehér ruhákat, pl. ágyneműt, asztalneműt, a boltból vett keményítőt felfőztük, majd felhígítottuk vízzel. A ruhák csavarása kézzel történt, erős kar kellett hozzá. Következett a szárítás. A vasaláshoz öntött vasból való vasaló kellett. A fogója fa volt, így nem sütött meg. A vasalóba parazsat tettünk, és hogy hamarabb melegedjen, 101